Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/1. (2009) (Szombathely, 2009)

RÖMER Leltári szám: 88.6.1. Színtelen és sárgás átlátszó üveg, színes zománcfestéssel, német, 1889 körül. Magassága 18,8 cm, a száj átmérője 6 cm, a talpazat átmérője 8 cm. Kerek talp, tagolt baluszteres magas szárának tetején körben plasztikus rozetták. Alul kiszélesedő kelyhén sokszínű festett címer. A címer leírása: Vízszintesen kettészelt címerpajzsának felső részében arany alapon vörös máltai kereszt, alsó része ibolyakék. Zárt rostélyú, ezüstös sisakján háromágú aranyszínű heraldikai korona. Sisakdísze kitárt szárnyú fehér galamb csőrében zöld leveles ággal. Arany és ibolyakék címertakaró. RÖMER Inventory number: 88.6.1. Colourless and yellowish transparent glass, painted in coloured enamel, German, ca. 1889. Height 18.8 cm, diameter of mouth 6 cm, diameter of base 8 cm. Round base, sculptured rosettes around the top of the tall, articulated balustered stem. On the broadening bowl below, a multicoloured painted coat of arms. Description of the coat of arms: escutcheon divided horizontally, upper section gold field with red Maltese cross, lower section violet-blue. Golden three-branched heraldic crown on a silver helmet with a closed visor. Helmet decoration, white dove with outspread wings and a branch with green leaves in its beak. Gold and violet-blue mantle. IRODALOM - LITERATURE DABÓCZI, D. (1990): A Savaria Múzeum és a Nádasdy Ferenc Múzeum Iparművészeti gyűjteménye. - In: DÉNES, J. (szerk.): Múzeumi kincsek. Kiállítási katalógus. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, pp. 2-58. DABÓCZI, D. (2001): Verebi Végh Gyula műgyűjteménye. - In: BAJZIK, ZS. (szerk.): „Utcanév sem jár énnekem..." Emlékezés Verebt Végh Gyulára (1870-1951). Vas Megyei Levéltár, Szombathely, pp. 81-108. 1951-ben egy jelentős iparművészeti és képzőművészeti gyűjteménnyel gyarapodott a Savaria Múzeum. Ezt egy tragikus esemény előzte meg. VÉGH Gyula (1870-1951) művészettörténész, aki fontos szerepet töltött be Vas megye kulturális életében is, nem bírva az ötvenes évek éráját öngyilkos lett. Tevékenysége nemcsak a megyére terjedt ki. Ő alapította 1921-ben a Magyar Bibliofil Társaságot, melynek elnöke is volt. Budapesten 1917-1934 között az Iparművészeti Múzeum igazgatójaként dolgozott. Mindezek előtt meg kell említeni, hogy a budapesti egyetem jogi karának elvégzése után - ahol szívesebben hallgatta HERMANN Ottó állattani és PULSZKY Károly művészettörténeti előadásait néhány évig hivatali munkát vállalt. Mivel ez távol állt tőle, s tehetsége meg volt hozzá, ezért 1896 végén Párizsba utazott, hogy festészeti tanulmányokat folytasson. Ezután Görögország következett, majd három évig élt Firenzében későbbi feleségével WIMPFEN Máriával. Szinte egész Európát beutazta. Sokoldalú tehetségéből, tanulmányaiból, műveltségéből, szakmai tudásából következik euréper volta. Épp ezért evidenciának tekinthető, hogy gyűjteményének kialakításában, a műtárgyak beszerzésében művészettörténeti-esztétikai szempontok vezérelték. Jó érzékkel gyűjtötte korának kvalitásos alkotásait, de a minőség a szépség vezérelte a használati tárgyak vásárlásánál is. VÉGH Gyulát hivatása hosszú ideig Budapesthez kötötte, de igazi otthona a bozsoki kastély lett, amit 1906-ban vásárolt meg a SiBRiK-családtól. Természetesen ebben sem gazdasági, hanem esztétikai szempontok vezérelték. A kastélyban múzeumot szeretett volna berendezni. Terve sajnos korának értetlensége és tragikus halála miatt nem valósulhatott meg. Hétszáz darabból álló iparművészeti gyűjteménye a Savaria Múzeum tulajdonába került, a képzőművészeti gyűjteménnyel együtt, mely utóbbit ma már a Szombathelyi Képtár őrzi. Az iparművészeti gyűjteményben találhatóak meisseni, bécsi, sevres-i, berlini, koppenhágai, herendi porcelánok, angol keménycserepek, delfti fajanszok a 18. század első felétől a 20. század első feléig. Üvegek egy 17. századi holland pohártól Emil GALLÉ készítette vázáig. A magyar, osztrák, olasz, francia bútorok a 17. századtól a 20. század elejéig terjedő időszakot ölelik át. A textíliák közt vannak 17-19. századi magyar úrihímzések, török terítő, 18-19. századi kínai hímzések, s jó néhány gyermek-és női ruha a 19-20. századból. A felsorolás korántsem teljes. E gyűjteményből mutatunk itt be néhányat. DABÓCZI Dénes