Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

FEKETE Mária: Szentvid vára

A Szentvid-hegy korszakai Nem véletlen, hogy a különösen kedvező fekvésű hegyre az őskor óta felfigyeltek az emberek. A Borostyánkő út mentén, a Kőszegi-hegységben, az Alpok legkele­tibb nyúlványán - az 568 m magas (GPS 47°21.07N 16°28.70E), 2 szinte telje­sen szabályos kúp alakú hegyen - települt a késő bronzkorban alapított ipari és kereskedelmi centrum. Alacsony volta ellenére mégis - meglepő módon - messzi­ről is jól látszik ez a hegy, és róla is messze lehet látni, üzenni, vendéget hívni, örö­möt-bajt jelezni. Mindenképpen távoli területek közlekedés-földrajzi központja­ként kiválasztott és felépített őskori „város", később vár volt. A hegy és minden­kori lakossága - jó légköri viszonyok között - végigkíséri a Borostyánkő utat, de a lényegében ma is ugyanezen a nyomvonalon haladó közútról és vasútról egyaránt végig látszik a Kőszegi-hegység és a Szentvid-hegy; Vasvár (Pácsony) és Lövő között. Ma éppúgy, mint megépítésének idején, a Szentvidről - nagy eső utáni tiszta levegőben - jól látszik a Sághegy, a Somló, sőt a Balaton-felvidék is. Szentvid fehérre meszelt mai kápolnáját pedig - többek között Németújvárról (Güssing), Vasvárról, Sághegyről, Górból, Sopron környékéről is észlelhetjük. A lelőhely önálló kúpját a nyugatról koszorúzó Kőszegi hegység, - az Alpok keleti nyúlványainak (Alpokalja) - egyetlen földnyelvéről lehet megközelíteni. Tehát (az őskorban és középkorban) esetlegesen a hegyeken keresztül érkezőket, sáncokkal más útra lehetett téríteni, illetőleg a felső bejárót őrjáratokkal különösebb erőfeszítések nélkül, könnyedén lehetett ellenőrizni. A síkság felől közeledve a hegy lakottságát jól rejtették annak idején, a körültekintő módon megépített feljárókkal. Ha már a vá­ros széléhez közel vezetett az út, akkor be-, illetve ráláthatatlan mélységig bevágva ­mélyútként - építették meg az utakat. Nyilvánvaló, a horhosokban, bevágásokban a településről szűrődő hangok (a bronzkori-vaskori „város" mindennapi életének zajai) is kevésbé hallatszottak. A körülményeket nem, vagy nem elég jól ismerők számára többször kitérők, „holtvágányok" tették megközelíthetetlenné. Az igazi úthálózatból több feljáró is vezetett a városba - kaputornyokon, kapuszorosokon keresztül. A fő­bejárat a monumentális méretű keleti kapu lehetett, melyhez az út, - mélyen bevág­va - a védelem szempontjából rendkívül kedvezően, majdnem teljes kört megtéve kanyarog. A bejárat kivitelezése, építészeti megoldása jól megtervezett, de a természe­tes adottságokat is messzemenően figyelembe veszi és használja. 3 A faluból több út vezet a hegyre; az egyik feljáró egy korábbi sánc, amit „Pa­pok útjának" hívnak a helybéliek. Itt 1978-ban egy hosszabb kutatóárok-szerű szelvénnyel sáncátvágást végeztünk, a melynek külső részében két lekövezett útszakaszt és kőfallal is megerősített sáncot találtunk, 4 minimális, nem korha­tározó (erősen kopott, jellegtelen őskori cserepek) leletanyaggal (5.a ábra). 2 http://mars.elte.hu/varak/velem/szentvidterkep2gps.jpg (2006. március 24.) 3 Ennek építési ideje azonban még - sajnos - tisztázatlan. 4 E kőfalat is rejtő sánc metszete nagyon emlékeztet a nyugati várfal keresztmetszeteié, ezt Id. később.

Next

/
Oldalképek
Tartalom