Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

BARISKA István: A kőszegi városmodell és Közép-Európa XIII. századi újrafelosztása

Habsburg-herceg és Nyugat-Magyarország: a „Güssinger Fehde" 1283 végén IV. Kun László elérkezettnek látta az időt, hogy semlegesítse a Kőszegiek nyugat-magyarországi uralmát. 1284. január és február folyamán ostrom alá vette Borostyánkőt, de az osztrák-stájer herceg, Habsburg I. .Albert nem nyújtott segítséget, így 1284 közepén a két fél békekötésre kényszerült (KRISTÓ 1986: 148). Persze várható volt, hogy Habsburg I. Albert és a Kőszegiek között kiéleződnek az ellentétek. Amikor 1285 júniusában Albert sereget küldött a Kőszegiek ellen, a három testvér, Kőszegi Iván, Miklós és Péter Borostyánkő mellett még sikeresen védték birtokaikat. Nyilván ez volt az oka, hogy az osztrák-stájer herceg szövetségre kényszerült a nagy hatalmú Kőszegiekkel. A magyar uralkodó azonban ezt nem tűrhette el, ezért 1286 novemberében hadjáratot indított a Kőszegiek ellen (ALMÁSI 2000: 172). Ezúttal sikeresen, mert decemberben elfoglalta a család hatalmi központját képező Kőszeget. A támadásról zAlbert herceg is tudott, nyomban ki is használta, mert 1287 elején Pozsony várát szállta meg, amelyet korábban a Kőszegiek foglaltak el. Albert nem is adta fel Pozsonyt 1291-ig, az akkor megkötött hainburgi békéig (KRISTÓ 1986: 148-149). Albert nyugat-magyarországi hadjárata sem késlekedett. 1289. április 25-én a magyar uralkodó tudtával indított támadást a Kőszegi család nyugat-magyarországi várai ellen. Ekkor több mint 30 vár, köztük Nagymarton, Sopron, Kabold, Lánzsér, Rohonc, Németújvár és Óvár is Habsburg I. Albert kezére került. December végén újra támadásba lendült az osztrák-stájer herceg. Ekkor foglalta el Kőszeget (ALMÁSI 2000: 174-175). Az 1289. évi első támadást szerette volna Passau, Freisingen, Chimsee és Seckau püspöke, a bajor hercegek, sőt maga I. /Albert felesége is békeegyezkedésekkel elhárítani. Habsburg I. Albert a támadás előtt felszólította IV. Lászlót, hogy büntesse meg a Kőszegieket a neki okozott károkért. Azt legalább elérte, hogy a magyar uralkodó szabad kezet adjon I. Albertnek, hogy elégtételt vehessen a Kőszegieken. Érdekes fordulat ez, hiszen ez azt jelentette, hogy Albert herceg a Fehde-szabályoknak megfelelően akarta megvívni a maga küzdelmét a Kőszegiek ellen. Amikor a morvamezei csatában kiderült, hogy II. Ottokár vereséget szenvedett, maga pedig halálos sebet kapott, a Kőszegiek, mint feljebb jeleztük, azonnal felajánlották szolgálataikat I. Rudolfnak, akivel szemben II. Ottokárt támogatták. Rudolf azonban nem fogadta el a Kőszegiek gesztusát. Egyes értelmezések szerint már ez is a kor szigorú Fehdeszabályainak értelmében történt. Ennek jegyében kell értelmezni azt a Kőszegiek ellen vívott hadjáratot, amelyek az osztrák történeti irodalom „Güssinger Fehde", azaz „Németújvári Fehde" fogalommal ír le (GANSER 1989: 197-207). A „Fehde", 20J3X a fegyveres elégte-