Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

BARISKA István: A kőszegi városmodell és Közép-Európa XIII. századi újrafelosztása

Időközben megtörtént V. István koronázása, de várható volt, hogy a királyi ékszerekért és Nyugat-Magyarországért elkerülhetetlen lesz a cseh-magyar háború (KRISTÓ 1986: 141-142). 1270 júliusában a szembenálló felek Brnoban rövid lejáratú, háromhónapos fegyverszünetet kötöttek. V. István ezalatt a krakkói és szandomiri fejedelemmel, a lengyel V. Boleszlóval lépett szövetségre II. Ottokár ellen. Az összecsapás azonban elmaradt, mert 1272. november 11-ig meghosszabbították a fegyverszünetet. Ennek értelmében Ottokárnak kártérítést kellett volna a koronaékszerekért fizetni. Am, sem az ékszereket, sem a nyugat-magyarországi várakat nem szolgáltatta vissza V. Istvánnak. A megállapodást a magyar fél sem tartotta be. Ráadásul II. Ottokár szinte kardcsapás nélkül jutott Krajna, Stájerország és a Vend őrgrófság birtokába. Monoszló nembeli Gergely, Erzsébet királyné tárnokmestere és Vas vármegye ispánja 1270. decemberében ezután a Stájer hercegségre tört, míg V. István az Osztrák hercegség Bécstől délnyugatra eső területeit pusztította. II. Ottokárnak és a Kőszegieknek pedig, noha el akarták zárni előlük az utat, kerülővel mégis sikerült visszatérni Csehországba. II. Ottokár ezek után a Fehde-háború szabályai értelmében békeszegőnek tekintette V. Istvánt, 20000 márkát követelt a magyarok ausztriai pusztításai kártérítésére, azaz azt az összeget, amelyben 1272 végén megállapodtak, ha valamelyik fél megtörné a békét. Ez a megállapodás, annak feltételei is arra utalnak, hogy II. Ottokár a Fehde szabályai szerint kötött békét. Hogy mit értünk a Fehde fogalmán, arról lesz még szó. Premysl II. Ottokár 1271 áprilisában elég erősnek érezte magát, hogy Magyarországra törjön. A korban meglepően nagy számú sereggel Pozsony és Nagyszombat között fontos várakat és városokat kerített hatalmába (MEYER 1990: 118-119). 1271. május 9-én és 15-én kétszer is győzelmet aratott V. István hadain, ezúttal a Dunán innen ért el sikereket, ekkor foglalta el Óvár és Mosón várát is. A Kőszegiek pedig dél felől, Kőszeg, Léka és Borostyánkő irányából Sopronra támadtak. II. Ottokár V. Istvánt tárgyalásra kényszerítette ugyan, de csak július 2-án sikerült megegyezni. Ez az egyháziak kezessége mellett létrejött pozsonyi béke a IV Béla alatt kialakult helyzetet rögzítette. A cseh uralkodó többek között azt ígérte, hogy támogatja Henriket, és visszaadja a neki átjátszott nyugat-magyarországi várakat. A királyi ékszerek azonban Ottokár kezén maradnak. A paktum ellenére a királynéi tárnokmester és vasi ispán hadainak fegyverrel kellett visszafoglalni Kőszeget, Szentvidet, Szalónakot és Borostyánkőt. V. István azonban ennek ellenére 1271. július 14-én mégis kénytelen volt lemondani az korábban elfoglalt krajnai, stájer és vend földi örökségről, sőt arról is, hogy visszaszerezze a koronaékszereket (HORVÁTH: 1871: 83-84). Kőszegi II. Henrik azonban úgy érezte, hogy II. Ottokár semmibe vette szolgálatait. A magyarországi váraiért kapott cseh és alsó-ausztriai várak és birtokok értéke ugyanis messze nem állt arányban. II. Ottokár és V. István kiegyezésében pedig jog-