Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

BARISKA István: A kőszegi városmodell és Közép-Európa XIII. századi újrafelosztása

Erődvárosok születése II. Ottokár idején A cseh II. Ottokár az osztrák rendek segítségével lett 1251-ben Ausztria hercege. Tehát lényegében az úgynevezett Babenberg-örökségért folyó közép-európai küzdelem során, amelybe egyébként IV. Béla is bekapcsolódott. A stájer rendek ugyanis az osztrák lépésre 1252-ben Béla fiát, István választott stájer herceggé (S CHEITHAUER et al. 1971: 103-104). Az összeütközés elkerülhetetlen lett, mígnem 1261-ben IV. Béla végleg lemondott a stájer hercegségről. A cseh uralkodó 1268ban már kénytelen volt mindkét hercegség nemessége ellenállásával szembenézni, és csak az egyház, illetve a városok segítségével tudta hatalmát stabilizálni. Ebben a folyamatban épültek ki az említett várvárosok. Az igazi küzdelem azonban akkor kezdődött, amikor 1273-ban Habsburg I. Rudolfot, többek között pápai segítséggel, német királlyá választották. Ez már több volt, mint a Babenberg-örökségért folyó harc, amelyben véres Fehde-háborúkba bonyolódtak a két fél hívei. Minthogy a német fejedelmek nem támogatták Habsburg Rudolfot, ezért ő magyar segítségért folyamodott. Az 1278. évi morvamezei csata végül Pfemysl Ottokár halálával végződött, ezzel a cseh, a dunai országok és a Kárpátok térsége feletti összhatalom álma végleg eloszlott. Ezt a csatát a lovagkor legnagyobb összeütközéseként szokták emlegetni (SCHEITHAUER et al. 1971: 108). A szomszédos Habsburg-hercegségek Habsburg I. Rudolf ezután, 1281-ben fiainak osztatlan hűbérbe adta az osztrák és stájer hercegségeket. Helyreállt újra a birodalomtól való függés, amit a német szakirodalom Reichsmittelbarkeit (birodalmi közvetlenség, azaz birodalomtól való közvetlen függés) kifejezéssel illet. A hercegségek stabilizációja persze nem állt a Kőszegi család érdekében. Valójában ekkor kezdődött a későbbi Ausztria felosztása a mindenkori Habsburg hercegek között, ekkor született meg Habsburg örökös tartományok alapja. A két hercegség végül Rudolf a legidősebb, I. Albert kormányzása alá került. Ritkán szokták emlegetni, hogy Habsburg Rudolf ezt a birodalmi függést Magyarországra is ki akarta terjeszteni, amikor 1290-ben Magyarországot is Albert hercegnek adta hűbérbe. XIII. századi magyar fejlődés Ez az az időszak, amikor a magyar oldalon felgyorsult a várispánságok felbomlása. Ekkor jelent meg a familiaritás intézménye is, amely csak erősítette a bomlás folyamatát (ZSOLDOS 1993: 24-46). IV. Béla nem volt érdekelt abban, hogy királyi várszervezete szétessen. Ezért nem is privilegizálta a városokat, amelyek egyébként többnyire a várszervezet központjai is voltak (ZSOLDOS 1993: 41).