Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)
ILON Gábor - GRYNAEUS András - TORMA Andrea: A szentgotthárdi török kori palánk kutatásáról
A botanikai leletanyag feldolgozása teljes egészében még nem történt meg, ezért jelen közlésünk csak előzetes értékelésnek tekinthető. A vizsgált növénytani leletanyagból ez idáig 54 taxonhoz tartozó növényi maradvány került meghatározásra (1. táblázat). A növények különböző környezeti igényeik alapján - ökológiai magatartásmutatóinak és társulás viszonyainak figyelembevételével - különböző élettereket uralnak, ezek alapján meghatározott vegetációs egységek szerint csoportosíthatók (Soó 1964, 1966, 1968, 1970, 1973; ÚJVÁROSI 1973; BORHIDI 1999). A régészeti ásatásokon feltárt növényleletek többsége valamilyen antropogén eredetű vagy emberi tevékenység által érintett terület növényeitől származik. Kisebb részben megtalálhatók az eredeti természetes növénytakarót jelző növények maradványai is. A szentgotthárdi török kori palánk botanikai anyagában az összes mennyiséghez képest nagyon szerény mennyiséget képviselnek a kultúrnövények maradványai, mindössze 8 faj 21 darabszámmal (4. ábra). A termesztett növények között megtaláljuk a gyümölcsfélék maradványait (dió - Juglans regia, őszibarack — Persica vulgaris, szilva — Prunus domestica, szőlő - Vitts vinifera), melyek többnyire csonthéj töredékek formájában maradtak fenn. A kerti növények közé sorolhatók a mák {Papaver somniferum) és a közönséges tök {Cucurbita pepo), melyek csak jelző értékűek a mintákban (l-l mag). A kender {Cannabis sativd) a középkorban már általánosan elterjed rostnövénynek számított, annak ellenére, hogy kevés régészeti-növénytani bizonyítéka ismert eddig (Budapest-Dísz tér 10., Sopronhorpács, Visegrád-Várkert-dűlő). Gazdasági jelentősége mellett szerepet kap a lecsapolt lápok, árterületek mezőgazdasági művelésbe vonásánál, mert a többi növény termesztésére alkalmassá teszi a talajt. A pohánka {Fagopyrum esculentum) makkocskái első alkalommal 3 kerülnek elő a hazai archeobotanikai leletekből (TORMA 1996b, 1996c). Pontos adataink nincsenek a pohánka Magyarországra kerüléséről, de valószínű, hogy a többi európai országhoz hasonlóan a XV. században jelenik meg a hazai termesztésben. Első írásos említése is e korból ismert. 1494-ben egy oklevél "Pohánka circa qunquagita quartalia"-ként említi, majd 1495-ben hajdina néven szerepel (SZAMOTA és ZOLNAY 1902-1906: 776). Főleg két területen terjed el termesztése. A Felső-Tisza-vidékén és ettől déli irányban a Székelyföldön. A pohánka másik termesztési centruma az Alpokalja, az ország délnyugati része, ahová Németországból, illetve Ausztriából a szlovének és vendek közvetítésével került. A Fagopyrum esculentum hajdina elnevezése szlovén eredetű, a német Heide(n)korn-ból származtatható. A pohánkát a gabonapótló növények közé sorolhatjuk, 3 A Fonyód-bélatelepi, korábban közölt adat a legújabb vizsgálatok szerint téves.