Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

ILON Gábor - GRYNAEUS András - TORMA Andrea: A szentgotthárdi török kori palánk kutatásáról

Egy jellegtelen vas késpenge és néhány vas lemeztöredék mellett a legjelentősebb és unikális tárgy a már említett vas lakat. Ez ajtó, esetleg láda lezárására szolgálhatott. A háromszögletű lakatok a XIII. században már léteznek Magyarországon. De ekkor kulcslyukaik még kisméretűek és kulcsház nélküliek. Ilyenek a XVI—XVII. századból nagyszámban kerültek elő az ország területén (TEMESVÁRY I960: 205). AXV-XVII. századi lakatok egyik fő csoportja - a hossznégyszögűek mellett - a háromszög alakú. Pontosabb kormeghatározásuk nehéz. A kulcsház a lakat középpontjában van (TEMESVÁRY 1961: 171-172, 54. ábra, 14, 17). A XVI-XVIII. században is a második legelterjedtebb típus a háromszög lakat. A merevítőbordák és kulcsházak kialakulása a XIV. század utolsó harmadában történhetett meg. Ez a megoldás a XVII. század második feléig uralkodó is maradt. Lényeges változás a lakatok fejlődésében a XVI—XVII. században nem látható (TEMESVÁRY 1963: 126-127, 54. ábra). Temesváry szerint (1963: 133) a XVII. században már felkerül a lakattestre a hengeres kulcsház, amely 35 mm-nél nem, vagy csak ritkán nagyobb. Véleményem szerint ez már a XVI. században megtörténik, ahogy ezt a szentgotthárdi lakat bizonyítja. A palánk farönkjei közül a gerendák közötti földben és a gerendák alatt nem túl nagymennyiségű állatcsontot találtunk. Ezek meghatározását Vörös István archaeozoológusnak (Magyar Nemzeti Múzeum, Bp.) köszönöm. Itt csupán a faunalistát közlöm. Ezek eredetileg konyhai hulladékként keletkeztek, tehát a korabeli táplálkozás bizonyságai. A háziállatok közül sertés (4 db csont) és szarvasmarha (36 db), a vadászottak közül mezei nyúl (1 db) kerültek elő. Csontrégiók szerint ezek koponyacsontok és szarvcsapok, állkapcsok, hosszúcsontok, csigolya és borda. A konyhai hulladékot a földdel együtt hordták be a palánk építésekor. Az állatcsontok mellett Torma Andreával nagy mennyiségű archaeobotanikai anyagot és még vagy 25 kg iszapolásra szánt földmintát szedtünk fel, amelyeket O dolgozott fel. A kifűrészelt fákat Grynaeus András kapta meg vizsgálatra. A török kori palánk archeobotanikai leletei A nedves talaj kiváló megtartó-képességének köszönhetően az eredeti palánk faszerkezete jól kutatható maradt. A feltárás során a szerkezeti elemeken (facölöp, ág és vesszőmaradványok) kívül egyéb növényi makroleletek (magvak és termések) is előkerültek. Az apró méretű botanikai leletek kigyűjtése egyrészt a bontás során egyedi gyűjtéssel, másrészt a palánk különböző területeiről és mélységéből földminta-vétellel történt (10 db minta). A földminták átmosása különböző lyukbőségű szitákon (2-1-0,75-0,5-0,25 mm), iszapoló használatával történt.