Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)
Georg TIEFENGRABER: Zum Burgenbau in der Oststeiermark. Kelet-Stájerország várépítészetéről
és üvegleletek, a gyakran előforduló kovácssalak helyi fémművességre utal. Érdemben nem tér el az anyag összetétele a nagyobb kővárakból (Riegersburg, Alt- és Neu-Gleichenberg) ugyancsak főként szórványként ismert leletekétől. A stájerországi várkutatást így ma is még elsősorban Werner Knapp, Adalbert Klaar és Robert Baravalle még a XX. század első felére visszavezethető alaprajzi felmérései illetve egy jelentős adatbázist eredményező történeti kutatásai határozzák meg. Bár az utóbbi időben számos új kezdeményezésre is sor került — ezek közé tartoznak Markus Jettler falazatmegfigyelései Thalberg várában, mely a vidék egyik legjobban megmaradt román kori erőssége, továbbá Martin Aigner, Gerhard Reichhalter s legutóbb Nováki Gyula és a szerző felmérései — a modern, team-munkában elvégzendő várkutatás e vidéken még a jövő feladatai közé tartozik. Két aktuális kutatási projektről azonban már most is érdemes röviden beszámolnunk. Az egykori magyar határ közvetlen közelében, Fehring mellett található az ismeretlen nevű, ma a „KuruzzenkogeT-nek nevezett, elpusztult vár (8—9. ábra). A 30 x 15 m kiterjedésű, szabálytalan téglalap alaprajzú dombplatón — melyet délnyugatról mély árok választ el a szomszédos tereptől — az egykori habarccsal rakott körítőfal maradványai, északon pedig egy kerek torony nyomai figyelhetők meg (10. ábra). A falazatokon található égésnyomok mellett a nagyszámú nyílhegy-lelet is az erősség erőszakos pusztulására utal. Még inkább említésre méltóak a begyűjtött szórványleletek között azok a kerámiatöredékek, melyek párhuzamait még nem ismerjük Kelet-Stájerország XII. századi lelőhelyeiről. Mivel a falazat jellege is eltér a XII. században erre a vidékre jellemző kváderfalazatoktól, fel kell tételeznünk a vár XI. századi eredetét. Építését mindenesetre aligha helyezhetjük III. Henrik 1043. évi hadjáratai elé, pusztulására már a XI—XII. század fordulóján sor kerülhetett. A korai leletei kapcsán már említett Alt-Gleichenberg vára (11. ábra) — kevés álló falmaradványa ellenére — különösen fontos a stájer várkutatás számára, mivel mind építési ideje (1170 körül), mind pedig végső pusztulásának éve (1268) ismert. Wildon nemesei nem csupán a határ biztosítására emeltették, de tipikus „irtvány-várként (Rodungsburg) a vidék betelepítésében is jelentős szerepet játszott. Bár tényleges ásatásra még nem került itt sor, az erősség rövid élettartama különösen jó lehetőségeket biztosít a XII. század vége és a korai XIII. század építészete és anyagi kultúrája megismerése szempontjából. Az eddig ismert fém- és kerámia szórvány leletek nem csupán az itt folyt életről szolgáltatnak fontos adatokaz, de az utóbbiak alkalmasak a helyi fazekastermékek tipokronológiájának finomítására is. Magából a széles árokkal két részre tagolt várból túl sok felmenő fal nem maradt ránk, a körítőfal nyomai mellett különösen jelentős a déli (belső)vár sarkán állt torony vagy palotaépület kisméretű kváderekből rakott alsó falszakasza. E két vár történeti jelentősége és az utóbb említett erősség veszélyeztetettsége indokolja az ezekben tervezett régészeti kutatások mielőbbi megkezdését, melyek minden bizonnyal a kelet-stájerországi várrégészet igazi kezdetét fogják jelenteni.