Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)
FELD István: A motték kérdése Magyarországon
keleti várfalak még a feltöltés előtt megépültek, nyugaton már a feltöltésbe belevert, egymással gerendákkal összekapcsolt cölöpökön nyugodott a falazat. Mindez az eltérés talán a terepadottságokkal állhatott összefüggésbe, de ezt a korlátozott feltárás nem tisztázhatta teljesen (CABELLO 1994; CABELLO 2005). Az eddigi publikációk alapján nem egyértelmű ugyanakkor a feltöltés jellege a Wolf Mária és Simonyi Erika által kutatott, hasonló korú Felsőzsolca-Várdomb (18. ábra) esetében. A mocsarakkal övezett laposabb domb legmagasabb részén állt erősség feltárása során mindenesetre megfigyelhették, hogy a szabálytalan négyszög alakú árok ásásakor kitermelt földet a középső várterület felmagasítására használták fel. 2 Itt a terület közepén kőalapozású boronaházra gondolnak a kutatók. Részletes dokumentáció hiányában azonban nem tudjuk, hogy az árok belső oldalán feltételezett „kőalapokon nyugvó fapalánk" e feltöltés előtt vagy utána készült-e (SlMONYI 2003; WOLF 2004)? A feltöltés vastagsága mindenesetre alapvetőnek tűnik abból a szempontból, hogy egy objektumot valóban motténak tekinthetünk-e? A felsőzsolcai erősség kutatói által annak „legjobb párhuzamaként" említett vasi, ugyancsak XIII. századi Sorkifalud-Zalak (19. ábra) esetében ez mindenesetre kérdéses, kutatója, Kiss Gábor nem is használja ezt a megnevezést! Itt ugyanis azt tudta megfigyelni, hogy még az árok kiásása előtt az erősség kiszemelt középső része egy félméteres kavicsfelhordást kapott, mintegy az itt állt fatorony alapozásaként. Majd később - ismeretlen vastagságban - az árokból kikerült földdel is felmagasították a belső területet, de kívül is készült belőle egy töltés. A felhordott földrétegek tömörítése után került volna sor azután - a korlátozott feltárási lehetőségek miatt szerintünk még eléggé hipotetikus - külső faszerkezetek elhelyezésére (Kiss és TÓTH 1990; Kiss 1995; Kiss 2007). Az elmondottakkal összefüggésben nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy számos várásatás tanúsága szerint igen sok esetben egy adott terület feltöltése az építési folyamat lezárásának része volt s főként csupán a szintkiegyenlítést szolgálta. Erre lehet példa a Pest megyei Mende XIII. századi, többrészes toronyvára, ahol az ásató, Miklós Zsuzsa különösen a keleti részen tudott egy 10-80 cm vastag feltöltést meghatározni, anélkül, hogy emiatt az erősséget a motték közé sorolta volna (MlKLÓS 1981)! Ugyanő a tolnai Felsőnyék várában egy átlagosan 1 m vastag feltöltést talált az első periódusú, kőből épült várfalon belül (MIKLÓS 1988). Hasonló feltöltésekre további példák sorát lehetne felhozni a kővárfalas erősségek között (FELD 1984: 228; BODNÁR et al. 1993: 92-93.) 2 Míg a publikáció szövegéből csak egy 20—40 cm vastag agyagos talaj szétterítéséről értesülünk - tanulmányom előzőekben említett német nyelvű változatában csak erre tudtam utalni Simonyi Erika újabban arról tájékoztatott - szívességét nem tudom eléggé megköszönni! hogy a feltöltés a domb tetején 163-195 cm vastag volt s átlagban egy 170 cm-es feltöltéssel számolhatunk. Emellett arról is tudósít, hogy „a mai felszíntől mérve 37-47 cm mélységben észleltünk csak a platón egy 15-20 cm vastag sárga, agyagos, letaposott járószintet".
