Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

GÖMÖRI János: A nyugati határvidék korai sáncvárairól, Különös tekintettel Sopronra

templom alapozásának részleteit. A templom falainak építéséhez római kori téglatöredékeket is felhasználtak. 1960-ban a templom közelében szórványként került elő egy email-berakásos, félhold alakú csüngő, amelyet Kari Kaus (1993: 189) a karantán-kötlachi kultúrkörbe sorol és a IX. század második felére, vagy a X. század első felére keltezi. Egy XI. századi kard (u.n. Pilzknaufschwert, gomba formájú markolatvédővel) 1983-ban került elő. Két bronz fülbevalót is találtak az 506. és a 621. sírban, mindkettő a halimbai típusú X. századi hurkos kapcsú típushoz tartozik. Miután 1986-ban Kari Kaus - egy útépítést megelőzően - régészeti leletmentést végzett a sánc előtti védőárok területén, röviden összefoglalta az újabb eredményeket. A 12 ásatási metszet tanulságaként megállapíthatta, hogy a védőárok alja szakaszonként eltérően, 1 és 2,4 méter közötti mélységben található a mai felszín alatt. A sánc mai koronájától mérve pedig 8 méternyi mélységben van a védőárok alja. A fa-föld szerkezetű sáncokat — az ásató szerint - feltehetően a X. században építették és a XII-XIII. században égett le az erődítmény. Ekkor került a védőárokba az égett sánc vörös törmelékanyaga és ezután nem is újították meg a védőműveket (KAUS 1996: 188-189). Pontosan nem tudni, hogy a vár felhagyása után építették-e az imolai típusú - a közeli zsirai, répcevisi és szakonyi kohókhoz hasonló — vasolvasztó műhelyet a sánc oldalába (KAUS 1984). Pinkaóvár (Burg) A nagykiterjedésű sáncrendszer a Pinka folyó kanyarjában, a bal parton található. Hossza hozzávetőlegesen 600 méter, szélessége a középső részen 100 és 250 méter között váltakozik. Három nagyobb részből áll: az északi Vorburg (elővár), a bronzkori sáncokkal erősített, a középkorig többször lakott Mittelwerk (középső vár) a román kori eredetű Szent András templommal és a déli, legmagasabb részen, toronymaradványokkal a Rückzugwerk (KAUS 1987, 1996; FELD 2007). 1244-ben IV. Béla király Ovwar területét, már mint egy régi vár helyét adományozta el. A vár X. századi használatát feltételezi Kari Kaus (1996: 192) az itt talált bordázott peremű edénytöredék alapján. 1445-ben Giskra huszitái elfoglalták. Összefoglalás Mikro régiójával együtt vizsgálva a várat, adatokat kaphatunk arra a társadalmi és gazdasági környezetre, amelyben az erődítmény betölthette szerepét. így a várhoz rendelt szolgáltatók településeinek, és temetőinek az erődítmény leleteivel való együttes értékelése, biztosabb támpontot adhat a politikatörténeti hát-