Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)
GÖMÖRI János: A nyugati határvidék korai sáncvárairól, Különös tekintettel Sopronra
ni, 11 ekkortól azonban — mint azt a Közép- és Nyugat-Szlovákiában dokumentált sáncszerkezetek mutatják - igen változatos formában (HULÍNEK és RAJKA 2004: 116). Történeti adatok alapján 12 feltételezhetjük, a régészeti ásatások pedig valószínűsítik, hogy a pozsonyi Várhegyen egy morva erődítmény - az először 907-ben említett „Brezalauspurg" - sáncai álltak és erre épültek a későbbi magyar királyi határerőd és megyeközpont sáncai. Bóna (1998: 35) nem fogadta el az ásatási eredmények ilyen értelmezését, hivatkozva arra a 864. évi forrásra, amely a morvák várát Dowina/Dévény néven említi a Morva folyó torkolatánál. A 902 óta magyar uralom alatt álló Várhegy sáncának későbbi építési periódusa - szerinte - az 1042. évi ostrom dúlása utánra keltezhető. A Pozsony melletti 907. évi magyar győzelem a honfoglalás befejezését, illetve a bajor hadak veresége a Karoling korszak végét jelentette térségünkben. Játszhattak-e valamilyen szerepet „Brezalauspurg" sáncai a pozsonyi csatában? A csata rekonstruálásával foglalkozó történészek (VESZPRÉMY 2007a, 2007b) a korabeli dokumentumok szűkszavúságával küszködnek, egyedül Aventinus (Johann Turnmair 1477-1534) bajor évkönyvekben megjelent szövege ad részletesebb leírást, de ezt a forráskutatások alapján nagyvonalakban hitelesnek fogadják el. A bajor haderő Nagy Károly frank seregének 791. évi felvonulásához hasonlóan, három oszlopban: a Duna északi partján és déli part mentén, az egykori római limes-úton tört előre, a Dunán hajóhad kísérte a csapatokat (VESZPRÉMY 2007b: 44). Aventinus szerint Liutpold őrgróf, a bajor hadak parancsnoka az északi parton vezette a főerőket. A limes-úton - feltehetően - gyorsabban haladó déli csapatrészeket félelmetes lovas támadásaikkal felmorzsolták a magyarok, majd a Pozsonynál tábort vert bajor főerőket az éj leple alatt, a Dunán titokban átúsztatva - győzték le. A „vársáncok" szerepe egyelőre tisztázatlan ebben a csatában. Ha nem lett volna a Várhegyen magyar helyőrség, a bajorok feltehetően itt építették volna ki a fő utánpótlási bázisukat, továbbvonulásuk biztosítása céljából. Ezért a Várhegy elfoglalása lehetet a bajor főerők egyik feladata, amelyet azonban időben megakadályozott a magyar lovasság támadása. „Brezalauspurg" nevének eredete vitatott. A Várhegyen épített sáncvár feltehetően „Brazlav, pannóniai Karoling dux 892-907 között fennállott ellenerődje volt" (BÓNA (1998: 35). A másik feltételezés szerint a (Brezalau) Preslava szláv női név és a német (pure) burg/vár utótag rejlik a később, Szent IIA levert Avaria területén nyilván nem volt olyan erő, amely a IX. században várat építhetett volna, vagy várat merészelt volna építeni, kivéve az Ostmak-hoz csatolt végeken, a mosaburgi paliszádot összeácsoltató vazallus szláv herceg, Pribina. Úgy tűntek el az alföldi bolgár helyőtségek grádjai is, mint a hódoltság utáni török palánkok. 12 (STEINBÜHEL 2007: 61; 2. és 27. jegyzet) idézi STEFANOVICOVA nyomán: Bellumpessimum fecit Brezalauspurc IIII nanus Iulii. Annales Iuvavenses maximi ad. A. 907. in: Magna Moraviae fontes historici I. 1966: 131.
