Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)
FEKETE Mária: Szentvid vára
köves, agyagos, égett sánc, faszénmaradványokkal, azaz egykori gerendákkal. Ez az árok metszi a templom padlóját. A sánc nyomvonalában Ny-felé a bevágott erdei útban is észlelhetők faszén maradványok. E periódushoz tartozhat a Szentvid-hegyről (pontosan erről a területről) szórványosan előkerült enkolpion (ereklyetartó mellkereszt 31 ) (30.c. ábra). A kereszt az ún. „szentföldi" típusba sorolható. Karcolt mintái a keresztény ikonográfia ismert motívumai. A függőleges szár csillagdíszítményei elsősorban Máriát, vagy Krisztust és Máriát együttesen jelképezik. De elképzelhető, különösen az alsó csillag esetében, hogy a XP ligatúra erősen leegyszerűsített és nem túlzottan sikeredett vésete. Ez esetben egyértelműen Krisztust jelöli. A vízszintes szár pálmaágai az élet és a győzelem jelképei (cf. Krisztus jeruzsálemi bevonulása). A monogramszerűen bekarcolt felirat 32 (FEKETE 1996: 59-60, 10. kép; KlSS 1999: 262, 87. tábla 1.) legvalószínűbben az ezredforduló tájékára keltezi keresztünket. Ilyen íráskép párhuzamai pl. Haidra, Szent Cyprianus ereklyetartója, Nagy Károly pecsétje, vagy Szent István pecsétszerű névaláírása a Pannonhalmi alapítólevélen. Az égési szint a tornyon kívül is megvolt. Államalapítás kora, XI. század. 5. Korai, szabálytalan alaprajzú kőfal, amely a kis sziklanyelvet (félig) megkerüli (20. ábra). A nyugati oldalon jól látszik, hogy a korábbi, égett fa-föld sánc helyére ásták bele, az alsóbb kősorok még kötőanyag nélkül, agyaggal kitöltve épültek, a felső habarcsos (a-b. periódus). A torony előtti periódus, részben a torony alatt is megvan, a belsejében látszik. A sziklaalapon egy bekarcolt ívelt vonal omladékos kőkupacot kerít. Mintha egy kis kerek kiszögellés, bástya szerűség lenne. (20. ábra) Árpád-kor, XII. (?) század. 6. 3,60 X 3,70 m belső átmérőjű kis torony, északnyugat felől 1,20 m-es bejárattal, átlagosan 1,40-1,50 m-es falvastagsággal (21. ábra). Kettős padlója volt, a felső meszes, téglaporos, az alsó sárgás színű, habarcsos. Ebben a periódusban (?) a várfalat újból megerősítik, kötőanyaggal falazva. XIII. század. 7. Elliptikus torony, 8,80 x 10 m-es külső átmérőkkel (22. ábra). Falvastagsága kb. 2 m, szorosan hozzáépül a korábbi (?), vagy kerek toronyhoz. Ennek az alakja is lehetett eredetileg kerek; hiszen a feltáráskor a déli-délkeleti oldalán a külső falköpeny nem került elő. A faragott sziklabázison kerek torony is elfért volna. Lehet, hogy ehhez a toronyhoz igazodik a keleti oldalon kibontott várfal(?), illetve annak alapozása, de az lehet későbbi is. Ezt a „várfalat" a XIX. századi lépcső létesítésekor átvágták. A nyugati várfal ehhez a periódus31 A kereszt méretei: m: 6,3 cm, sz: 3,6 cm, v: 0,55-0,8 cm, súly: 20,4 gr. A Savaria Múzeum középkori gyűjteménye, leltári száma: K 75.2.1. 32 A monogramszerű ligatúra olvasatára két feloldás is létezik: az egyik Kiss Gáboré: 0EO0OKE BOH0EI = Istenanya segíts! Mivel a hihetőbbnek tetsző feloldás B-betűjét sem a ligatúrában, sem önállóan nem látom, egy másik lehetőség, talán: 0EO0OKH AHAH = Istenszülő Szűz (Szűz Istenanya), vagyis Szűz Mária lehetne. A történetileg is fontos bizánci görög kapcsolatra utaló keresztnek pontos párhuzama egyelőre nem ismeretes.
