Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

FEKETE Mária: Szentvid vára

9. Az itt feltárt felületeinkben továbbá sok közép(?)- és újkori — a helyi követ használó, vagyis igen kevés és gyenge minőségű meszet adó - mészégető kemencét is találtunk (10. és l.c ábra). A kísérőteraszok beépítettségének legfontosabb tanulsága, hogy a későbbi erődítések - a kelta- és Árpád-kori - egyaránt vágja az őskori bástya feletti feltöltésrétegeket, azaz mindenképpen figyelmen kívül hagyták a korábbi építészeti/védelmi megoldást. Metszeteink és az ásatási jelenségek értelmezése nagy nehézségekbe ütközik, mivel viszonylag kis területen, és állandó és erős lemosódásnak kitett felületen több kultúra, korszak és etnikum építette át-, és formálta újra az előző rétegeket, erődítéseket. A hegyoldalon, lejjebb létesültek a lakóteraszok, ezek a fellegvárat nagyjából Ualakban veszik körbe. Ennek északi-északkeleti-keleti-délkeleti részén, több helyszínen, kisebb-nagyobb felületen több ezer m

2 felületet tártunk fel. A hely sajátosságaiból adódóan ezen a területen szinte kizárólag csak őskori leletanyag került elő rétegben. Ugyanis a hegynek ezen a részén gazdálkodtak a késő középkortól kezdve a velemiek, kis parcellákban, hiszen a falu környéki földek uradalmi birtokok voltak. Tehát a teraszokon rendszeresen szántottak, földet forgattak, a kaszát-kapát csorbító köveket és cserepeket a parcelláik szélén halmozták fel, a bronzanyagot viszont jó pénzért eladták, részben gyűjtőknek, néha múzeumoknak is, de fémek többségét ötvösöknek, harangöntőknek - Kőszegen és Szombathelyen. Jó kiegészítő pénzforrásnak bizonyult a lelőhely bronzanyagának kitermelése és eladása egészen addig, amíg a gyűjtő, báró Miske Kálmán tejesasszonya a vitrinekben lévő leletanyagot megnézve el nem kottyantotta, hogy a szomszédja a napokban nagyobb mennyiségű bronzrégiséget talált a Szentviden. Végre megvolt a lelőhely! Ekkor került elő az I. számúnak nevezett, több száz bronztárgyat tartalmazó depotlelet, melynek helyszínén Miske Kálmán és Kárpáti Kelemen ásatásokat végeztek. A begyűjtött és előkerült leletanyag a Nemzeti Múzeumba és részben az alakulófélben lévő Vasvármegyei Múzeumba került. Arról, hogy előtte hány kincsleletet leltek, és semmisült meg véglegesen, semmit sem tudunk. Ekkortól (1896. május 16-tól) kezdődtek a Miske Kálmán-féle rendszeres ásatások a Szentviden. Az 1970-es évek ásatásainak idején a terület termelőszövetkezeti tulajdonban volt.

26 Az 1973-tól megindult újabb ásatási periódusban ezen a területen sűrűn beépített lakóházakat, vízlevezető csatornákat és kövezett útszakaszokat tártunk fel a késő bronz, a Hallstatt- és a La Tène- korból. A későbbi idősza26 A teraszos területet évente többször, rendszeresen kaszálták, ezzel megakadályozták a bozótosodást. Az itt növő fii igen illatos, gyógy- és fűszernövényekben gazdag (tejoltó galaj, kakukkfű, szurokfű, stb.), szénájától „jobban tejeltek a tehenek" vallották a velemiek. A rendszerváltozás óta a hegyi parcellák visszakerültek eredeti tulajdonosaik birtokába. A házi szarvasmarha állomány teljes megszűnése után már nincs szükség többé kaszálóra, csak az őshonos szelídgesztenyére fordítanak figyelmet. A lejtők bozótosak, alig járhatók, megindult a beerdősülés, a természetes szukcesszió folyamata.