Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez

nyakú, hullámos szárú tűk tanúsága szerint (MELZER 1984 241, Abb. 311; NEUGEBAUER 1994a: 61). Ezek a tűtípusok a Vëtefov kultúra életének végét jelzik, mint azt a hohenaui és a böheimkirchei „Kasagranda" gödörből előkerült példányok bizonyítják. Ezért ugyan nem zárhatjuk ki, hogy e temetkezések a Vetefov-körhöz tartozhattak, de a folyamatos átfejlődésből illetve részleges egymás mellett élésükből kifolyólag éppúgy köthetőek a korai halomsíros csoportokhoz is. Harmadik lehetőségként a gátai lakosság továbbélésével is számolni lehet, emellett szólhat, hogy az oggaui 26. sír a központi sírcsoport keleti szélén, a 3. távolabb, két gátai temetkezés mellett volt, vagyis szándékosan a korábbiak mellett helyezték el őket. A 9. és 11. sír helye ismeretlen. Kerámialeletek hiányában azonban csupán kronológiai besorolást lehet végezni, a kulturális hovatartozásuk továbbra is kérdéses marad. Az edénymelléklet nélküli temetkezés egyébként a szóban forgó művelődések egyikére sem volt jellemző. Azt is hozzá kell tenni, hogy e néhány, ráadásul fegyvereket sem tartalmazó sír nem utal olyan nagyszámú (akár Vëtefov, akár halomsíros) népesség megjelenésére, amely a gátai kultúra megszűnését eredményezhette volna. Weiden am See lelőhelyen egy (nem szakember által feltárt) gödörből a badeni és a gátai kultúra leletei mellett néhány díszített cserép is előkerült (OHRENBERGER 1957: 58-59). A mélyen bekarcolt sraffozott háromszögekkel ellátott darabokat (OHRENBERGER 1957: Taf. I: 6-8). A. J. Ohrenberger a fejlett halomsíros korszakhoz kapcsolta, azonosított egy észak-dunántúli típusú mészbetétes edény töredéket is (OHRENBERGER 1957: Taf. I: 9). A körbefutó párhuzamos vonalakkal és pontozott háromszögekkel díszített talptöredékeket és a hasonló mintájú oldal töredéket, a vonalakkal és pontokkal továbbá az egyenes- és zegzugmintával ellátott cserepeket (OHRENBERGER 1957: Taf. I: 10-14) nem tudta kultúrához kötni, de mészberakásuk alapján az utóbbi körrel rokonította. Az edények alján látható inkrusztált pontozott háromszögek legközelebbi párhuzamait a baden-königshöhlei példányon kívül a sárvári anyagban találjuk meg. Burg (Pinkaóvár) középkori várfalánál 1952-ben végeztek próbaásatást. Az erődítés legmagasabb részén létesített egyik 1x3 m-es kutatószelvényben az alsó, 1,6-1,1 m közötti rétegből előkerült enyhén kihajló peremtöredéken vízszintesen húzódó, két táltöredék vízszintesen vágott peremrészén pedig sűrűn elhelyezkedő sugárirányú litzensávokat találunk (MlTSCHA-MÁRHEIM et al. 1954: Abb. 12: balra fent). Az 1 m-től a felszínig terjedő felső kultúrrétegben talált egyik tál vízszintesen vágott, befelé megvastagított pereme alatt három bekarcolt vonal és csúcsukkal lefelé álló ferdén sraffozott háromszögek futnak körbe (MlTSCHA-MÁRHEIM etal. 1954: Abb. 13: jobbra lent). Mindkét réteg kevert jellegű volt, tartalmaztak lengyeli, Hallstatt, római és IX-X. századi kerámiát is. A Velemről előkerült tölcséres nyakú, peremből induló fülű korsó (KÁROLYI 1979-1980: 154; ILON és KÖLTŐ 2000: IV. tábla: 1) formája nem jellemző a Vëtefov kultúrára. Az ottani típusok alacsonyabbak, szélesebbek, nyakuk gyakran