Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez

A nyugat-magyarországi korai és középső bronzkor kialakulását körvonalazó tanulmányaiban Bónához hasonlóan Bandi Gábor is fontos szerepet tulajdonított a Burgenland felől betörő és a helyi lakosságra rátelepedő Guntramsdorf—Drassburg csoportnak: szerinte ennek továbbfejlődése közvetlenül a mészbetétes edények népének kialakulásához vezetett (utoljára részletesen BANDI 1972: 41-45). A korábbi véleményektől eltérően ugyanis a kisapostagi kultúrát nem tartotta önálló egységnek, hanem leletanyagát a litzenkerámia, a nagyrévi kultúra szigetszentmiklósi csoportja és a mészbetétes kerámia kultúrájának korai szakasza között osztotta fel. Lelőhelykataszterében a valóban litzendíszes anyaggal együtt, annak nevén szerepelnék a kisapostagi kultúra északnyugat-dunántúli leletei is (BANDI 1972: 42-43, 1. térkép). Ez a tény, vagyis hogy Bandi Gábor a litzenkerámiát azonosnak vélte a mások által kisapostagiként meghatározott edényművesség egy részével, a kutatásban később félreértésekre adott okot (vö. VÉKONY 2000: 176; KVASSAY et al. 2004: 134). A tévesztés a kisapostagi kultúra korai, inkrusztációt még nem alkalmazó fázisára vonatkozott, a második fázis kerámiáját, melyben a tekercselt pálcika benyomkodásával létrehozott mintát mészbetéttel töltötték ki, a mészbetétes kerámia kultúrája korai periódusának nevezte. E két típusnak egyazon kultúra két periódusához való tartozását Torma Istvánnak sikerült kimutatnia a balatongyöröki telep anyaga alapján és ő tisztázta azt is, hogy az idősebb szakasz edényművessége egyértelműen elválasztható a litzendíszes technikától, mivel motívumait tekercselt pálcikás módszerrel alakították ki (TORMA 1972: 20-24). Torma elvetette annak lehetőségét, hogy a litzenkerámia lenne a kisapostagi kultúra őse, mivel az előbbi edényformái a kisapostagi 2. periódussal rokoníthatók. Emiatt legfeljebb fordított irányú kapcsolat képzelhető el. A tekercselt pálcikás és a litzen-/zsinórlenyomatos díszítőmódszer közötti különbségre egyébként már Patay Pál és - Méri Istvánnak a kisapostagi edények díszítéstechnikáját leíró tanulmánya nyomán Mozsolics Amália is rámutatott, ennek ellenére Bandi Gábor valamilyen okból figyelmen kívül hagyta (PATAY 1938: 38; MOZSOLICS 1942: 45-53). Z. Benkovsky-Pivovarová a viszonylag zárt csoportban jelentkező alsó-ausztriai és burgenlandi lelőhelyeket Drassburg kultúra néven foglalta önálló egységbe (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1972). A típus teljes élettartamát a RBA2-B1 időszakra helyezte és ezen belül három fázist különített el. Legkorábbra, a hullámvonalszerűen kialakított díszítést helyezte, ezt követi az egyenes mintasávokkal jellemezhető klasszikus korszak, végül az edények vállán megjelenik a felkunkorodó (Schnörkelartige) motívum, amely már a közép-európai kronológia szerinti középső bronzkor elejére tehető. A litzenkerámia valószínű előzményének a kisapostagi kultúrát tartotta, önálló életének megszűnését pedig a korai halomsíros kultúra Mistelbach-Regelsbrunn fázisának térnyerésével hozta összefüggésbe. A Drassburg kultúrának a gátaival való egykorúságát arra alapozta, hogy akkor ismert elterjedési területük nem volt átfedésben.