Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez

sorolni. Az In Lüssennél feltárt teleprészlet 2-7. és 10-13a jelű objektumainak anyaga a Bl korú késői időszakra (nachklassischen Horizont) tehető. A 13b és 14. gödrök anyaga nem illeszkedik a Bl periódusba, négyszögletes keresztmetszetük is különbözik a többi objektumétól; ezek inkább a B2 korra keltezhetők. A tokos véső öntőmintája (NEUGEBAUER 1975: Taf. 31: 10) nem nyújt időrendi támpontot, mert a típus ritkán már az aunjetitzi kultúrában is feltűnik és a halomsíroson át az urnamezős időszak végéig használatban marad. Végeredményben Neugebauer három Vétefov-fázist különített el: az A2 folyamán a helyi aunjetitzi kultúrából kialakuló korait (átmenetit), az A2 végén de még a B kezdete előtt fennálló klasszikust és a Bl-be átvezető későit. Ezek mindegyikét párhuzamosította a magyarádi kultúra megfelelő szakaszaival, és ennek megfelelően a Vétefov-jelenségre is bevezette a típus helyett a kultúra megnevezést. Böheimkirchen-Hochfelden 148 objektumot tártak fel, a korai és középső bronzkor határán kívül a neolitikum több szakasza, az urnamezős kultúra, a késő keltakor, a római császárkor és a kora középkor is képviselve volt (NEUGEBAUER 1977). Az itteni Véterov kerámia túlnyomó része helyben készült, erre utal a szokványos típusoktól némileg eltérő formák gyakorisága és az anyaguk gyengébb minősége: a nagyobb falvastagság, kevesebb fényezett felület és a nem annyira megtört edényprofilok. Neugebauer akkori véleménye szerint a klasszikus fázis előrehaladott szakaszában a kultúra észak-ausztriai és morvaországi központjából kiinduló erőteljes hatások eredményeképpen alakult ki a Böheimkirchen csoport. Eletét így a fejlett klasszikus és a késői periódusra tette, azonban ezek egymásba történő folyamatos átfejlődése és a kevés keltezhető fémtípus miatt nem minden objektumot lehetett pontosan besorolni. A IX., XVII. és XXXI. gödröket tartotta legkorábbinak a bennük fellelhető, Unterwölbling kultúráéra emlékeztető kerámiaformák és a hosszúkás bronzszerszámok alapján. A IV., XXI., XXVIII. gödrök a klasszikus fázisba tartoznak, az I. és II. objektumok pedig a korai halomsíros jellegű amforák nyomán a késői periódust képviselik. Ide tartozik továbbá a XIX. gödör, melyből olyan cserepek kerültek elő, ahol a pontokkal kitöltött háromszögeket tűzdelt bordákkal és bütyökkel kombinálták, valamint a pácoló/erjesztőedényeket (Gärgefässe) tartalmazó VI., XXXIII., XXXVI., SXII. objektumok is. A fejlődés végét az ún. „Kasagranda" gödör jelzi, melyben a késői Vëtefov formák mellett egy Bl-be keltezett kettős kónikus fejű, duzzadt átfúrt nyakú, hullámos szárú bronztűt találtak. A lelőhely anyagáról Neugebauer megállapította, hogy tipológiai szempontból a Véterov kultúrához tartozik, de sajátos vonásai is vannak, ennek alapján Böheimkirchen csoport néven elkülönítette a Dunától északra levő térségtől. A kultúra klasszikus fázisában jelent meg a helyi Unterwölbling típus (kultúra) területén és felváltotta azt, a kettő között átmeneti horizontnak nincs nyoma és nem áll fenn köztük genetikai összefüggés. A már az unterwölblingi korszakban meglévő kelet-nyugati irá-