Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez

Tálak A sárvári telepen számos változatban előfordul a kihajló peremű, megtört profilú táltípus, melynek perem alól induló füle a vállba csatlakozik. A vastagabb falúak között legömbölyítettebb (4. lelőhely, őskori felület: 34. tábla: 1, 36. tábla: 32) és széles, hangsúlyozottabban profilait (17. objektum, 16. tábla: 5; 19. objektum, 19. tábla: 7, 36. tábla: 33) változatot találunk. Vékony falú táljaink között akad kevésbé megtört körvonalú (5. objektum, 8. tábla: 8), hangsúlyozott törésvonalú (17. objektum, 16. tábla: 6, 36. tábla: 34) és íveltebb (IV. szelvény: 29. tábla: 7, 36. tábla: 35) példány is. Egy további típusnál az edényfal a törésvonal felett ugrásszerűen elvékonyodik (5. objektum, 8. tábla: 9; 12. objektum, 12. tábla: 4; 24. objektum, 23. tábla: 8—9, 36. tábla: 36). Néhány töredék meredekebb oldalú tálhoz tartozhatott (5. objektum, 8. tábla: 6; 17. objektum, 16. tábla: 8). Az alapforma a régió kora- és középső bronzkorának általános típusa, jellemző a kárpát-medencei tellkultúrákra is. A gátai kultúrában ugyancsak jellemző (LEEB 1987: Abb. 4: G2; Hainburg-Teichtal: NEUGEBAUER 1994a: Abb. 30: 13), itt sokszor három füllel készült. Gyakori az aunjetitzi (PODBORSKY et al. 1993: Taf. 156: 16) és a Véterov anyagban (PODBORSKY et al. 1993: Taf. 167: 1-2), is, ahol általában alacsonyabb, fényezett felületű és mélyebb, alsó részén durvított változatát lehet elkülöníteni. A böheimkirchen csoportban előfordulása ritkább, itt a mélyebb variánssal találkozunk (NEUGEBAUER 1977: Taf. 72: 9). Az előbbi tálforma különleges képviselője egy legömbölyített vállú, hasán vízszintesen sraffozott szabálytalan háromszögekkel díszített példány (A—B 1—3 négyzetek, 31. tábla: 1, 36. tábla: 37). Ezeken az edényeken ugyanis általában nem látunk díszítést, egy oggaui gátai tál talpának fenyőágmintáját kivéve (PlTTIONI 1954: Abb 216: l-l a). A sárvári darab jellemző vonása még laposan ívelő kisméretű füle, mely szintén eltér az általánostól. Talán nyomott alsó részű, meredek nyakú tálkához tartozott a 24. objektumból előkerült egyik oldaltöredék (23. tábla: 7, 36. tábla: 38). Az ívelten kihajló peremű, vállánál megtört profilú félgömbös testű mély edény (17. objektum, 16. tábla: 7, 36. tábla: 39) és az enyhén ívelt nyakú forma (24. tábla: 1 a-b, 36. tábla: 40) már átvezet a tálaktól a bögrék irányába. Az utóbbi edény vállán ülő bütyökkel átellenben valószínűleg fül lehetett, tovább erősítve a bögre jelleget. A gátai kultúrában ismert egy hasonló típus két szemközti fogóbütyökkel, melyet A. Leeb a fazekak (Topf) közé sorolt (LEEB 1987: Abb. 4: Jl). Gyakran felbukkanó típus telepünkön az „S" profilú mély tál. A 24. objektumban talált nagyméretű, vállánál kissé megtört példány alsó részét függőleges ujjbehúzkodásokkal látták el (22. tábla: 3, 36. tábla: 41). Az I. szon-