Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez

korsóhoz is (12. objektum, 11. tábla: 2). A fenti széles nyakú urnatípusnak is van lekerekített vállú változata (24. objektum, 23. tábla: 2). Az 5. objektumból származó egyik oldaltöredék alapján viszonylag szűk szájú edényt rekonstruálhatunk, melynek csonkakúp alakú nyaka enyhe átmenettel csatlakozik az erősen kiöblösödő hashoz (7. tábla: 1, 36. tábla: 8). Maga az alapforma eléggé általános, de a feltehetően kihajló perem valamint az alsó rész hiányában nehéz pontos megfelelőket találni hozzá. A Böheimkirchen csoport típustábláján szereplő hasas amforák nyaka jóval meredekebb, inkább tölcséres, a vállrészükön egymással szemben két fül valamint bütykök találhatók (NEUGEBAUER 1977: Abb. 6: C 1-2). A fületlen, vállukon bütyökdísszel ellátott tárolóedények között is találkozunk ilyen testarányokkal rendelkező példányokkal, ám ezek felülete a nyaktól lefelé durvított (NEUGEBAUER 1977: Abb. 7: D 4; Fels am Wagram: LAUERMANN 2003: Abb. 28: 64). Egy ugyanebben a gödörben talált másik oldaltöredék hasonló, de meredekebb nyakú urnához tartozhatott (8. tábla: 1). A 24. gödörből került elő egy erősen kihajló peremű, ívelt nyakú urna több darabja (21. tábla: 1-2, 36. tábla: 9). Szokatlanul rossz az anyagminősége; helyenként nagyon elvékonyodó fala érintésre porlad. Lehetséges, hogy a nyakon ülő, aránylag széles tapadású fülével szemben eredetileg egy másik is elhelyezkedett. A fennmaradt töredékes profil első pillantásra emlékeztet az aunjetitzi kultúra ismert edénytípusára, azonban annál a fül alsó vége nagyjából a váll legszélesebb részére támaszkodik (pl. PODBORSKY et al. 1993: Taf. 157: 17; hasonló forma Linz-Reisetbauerről: REITINGER 1958: Abb. 7: 2, Abb. 11: 11). Ehhez a példányhoz sem találunk közelebbi párhuzamot. Néhány perem- és oldaltöredék ívelten tölcséres nyakú urnákat képvisel. Azok a példányok, melyeknél a nyak élesen elválik a testtől (17. objektum, 15. tábla: 7; 24. objektum, 20. tábla: 3, 36. tábla: 10), a tokodi csoport (Nyergesújfalu 1958, Viscosa gyár: TORMA 1996: 2. tábla: 7, 10, 11) és a mészbetétes kerámia kultúrája esztergomi alcsoportjának (pl. Patince: DUSEK 1957: Obr. 317: 10; DuSEK 1960: Taf. XL: 5; Chlába: VELIACIK 1972: Obr. 5: 11, Obr. 6: 4, 9, 11; NyergesújfaluViscosa gyár: TORMA 1996: 3. tábla: 17, 4. tábla: 4-7; Tatabánya-Bánhida, Dinnyeföldek: CSEH 1999: 2. tábla: 1-3; Vértesszőlős-Likó-telek: CSEH 1999: 7. tábla: 1-4) jellegzetes edényformájával rokoníthatóak.

5 Hasonlóan ívelt nyakak a gátai kultúra egyes urnatípusain is előfordulnak, de általában jóval öblösebb testhez csatlakoznak, az illesztést gyakran bekarcolt vonal is hangsúlyozza (LEEB 1975: Abb. 3: Dl; Hainburg-Teichtal: NEUGEBAUER 1994a: Abb. 31: 2, 3, 6). A testbe ívelten átmenő nyaktöredék, melynek pereme alatt fül tapadá5 Ezek a has legszélesebb részén elhelyezett két (ritkábban négy) füllel, a test alsó részén seprűzéssel vagy textilmintával vannak ellátva, az esztergomi csoportnál a fülek vonalában általában bevagdosott borda fut körbe, esetenként mészbetétes díszítés is előfordul.