Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - TÓTH Zsuzsanna: Néhány idol Szombathely-oladi-plató késő-neolit településéről

határozták meg egyértelműűen. A svodíni alak esetében egyértelműűen ülő szobor töredékéről van szó, amely esetleg egy zsámolyon ülhetett. Ezt valószínűűsíti Elisabeth Ruttkay a két darab hasonló alapanyaga, kidolgozása és aránya alapján, rajzos formában össze is illesztette őket (RUTTKAY 2003: Abb. 9; RUTTKAY 2005: Abb. 8.11). A szombathelyi töredék esetében nem állíthatjuk biztosan, hogy ülő figura része, de a deréktájon megfigyelhető kiszélesedés akár ennek jele is lehet. Az is tény, hogy az ásatás során (különösen ugyanebből, az 1. objektumból) több zsámoly töredékére is rábukkantunk. Magyarország területéről Mórágy-Tűűzkődomb lelőhelyéről származik egy hasonló töredék (ZALAI-GAÁL 1993: Abb. 8a-c). Ez azonban nem tökéletes párhuzam, hiszen a mórágyi idol esetében egyértelműűen női figuráról van szó. A melleket bütykökkel jelezték, a váll pedig keskeny. A kéz nem éles szögben törik meg, hanem ívesen hajlik vissza a kulcscsontokra. Összefoglalás E cikkben természetesen csupán ízelítőt adhattam a három bemutatott darabon keresztül a szombathelyi Oladi-platón előkerült emberábrázolásokból, teljes feldolgozásuk még folyamatban van. A lelőhelyen előkerült közel száz, embert formáló töredék igen változatos képet mutat. Seben az idolok megformálása eléggé egységes volt, mind a felhasznált alapanyag, mind a felépítés technikája, mind pedig a képi megformálás tekintetében. Az Oladi-platón ezzel szemben a korai lengyeli kultúra ausztriai és morvaországi formavilága mellett sajátos variációkat is megfigyelhetünk. A lelőhelyről nagy számban kerültek elő különleges leletek (idoltöredékek, állat- és emberalakos fedők, zsámolyok, oltártöredékek), de emellett jelentőségét sokkal inkább az adja, hogy ebből a korszakból, a lengyeli kultúra korai kifejlődött korszakából, Magyarországról eleddig nem volt ismert, gazdag leletanyagot szolgáltató lelőhely.

3 3 Kivéve talán Gór-Kápolnadombot (TÓTH 2006), ahol azonban csak kisebb területen nyílt lehetőség leletmentésre, így az előkerült leletanyagból (mintegy 1400 töredék) nem is vonhatunk le messzemenő következtetéseket. Az azonban kiemelendő, hogy Góron is a magas csőtalpak voltak a jellemzőek, amelyek a séi korszak végén válnak általánossá.