Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - SZILASI Attila Botond: Romanizált kelta telep Vas megyében

A horizontális telepek élete azonban nem ennyire egyértelmű. Az utóbbi évek kutatásainak köszönhetően egyre nagyobb és pontosabb rálátásunk van ezen telepek életére. Egy részük csak megérte a római hódítást vagy valamikor a La Tène időszak végén a D2-3 periódus idején megszűntek, lakói felhagyták a telepet. Anyagukat tekintve is ezt a kettőséget mutatják. A hagyományos késő kelta fazekasformák mellett megjelennek a már a római korra jellemző edények típusai is (T-átmetszetű peremek, fésűzött szürke hombárok, stb.). Ezt az átmeneti horizontot mutatják Szombathelyen a Kálvária u. 63. területén feltárt kelta cölöpszerkezetű ház leletei (SZILASI 2006: 24-26; ILON 2004: 78) valamint a Csónakázó-tó területén előkerült kerámiák (KÁROLYI 2004: 166), Vép területén a Vasút utcai lakóparkon feltárt házrészlet és a terepbejárással kiegészített felszíni leletek köre, valamint Kisunyomban a Laki-föld nevű határrészben feltárt vidéki telep néhány gödre is (KÁROLYI 2004: 165) - már ha csak Savaria közvetlen környezetét nézzük. Természetesen a legtöbbször ezek közvetlen közelében római villagazdaság, vagy a szombathelyi leletek kapcsán egy egész colonia található.

7 Sok esetben azonban a telepek töretlenül átívelnek a római korba is, és a régészeti anyag tanúsága szerint kerámiaanyaguk, hagyományos telepszerkezetük, fémművességük és mezőgazdasági művelésük is megmarad.

8 Erről legjobban az ún. bennszülött kerámia árulkodik. Lyukacsos soványítása és peremkiképzése, valamint a kézzel formázott vagy lassúkorongolt edények változatlan továbbélése mind az itt maradt „őslakosok" jelenlétére utal az i. sz. I—

III. században. Ilyen a most leközölt Sárvár-Móka-dűlő területén feltárt telep, a Sárvárt elkerülő 88. számú út 1. lelőhelyén feltárt romanizált telep,

9 a Sárvárt elkerülő 88. számú út 6 Az ásatást Polgár Péter régész vezette 2005 őszén és telén. Köszönet a közlés engedélyezéséért. 7 Ez persze csak találgatás, de könnyen elképzelhető, hogy ezekben az esetekben az új villagazdaságokban telepednek le az ún. bennszülött lakosok, megadva a villák működéséhez szükséges emberanyagot — bár hasonló következtetésre jutott V. Kusztor Éva is a gorsiumi telep vizsgálata során (V. KUSZTOR 1972: 53-54). Hasonló továbbélést bizonyít Savaria környékén a későbbi sírkövek és fogadalmi feliratok szövegei is. Rengeteg kelta név és viseleti ábrázolás maradt fenn az i. sz. I—

III. századból. Ilyen — persze minden nagyobb válogatás nélkül - Atta kereskedő, Bataion fiának sírköve az i. sz. I. századból (RIU I. 156.), Tiberius Claudius Primio sírköve az i. sz. I. századból (RIU I. 154.), Samuca Respecta sírtáblája az i. sz. I. századból (CIL III 4222), Valerius Atta Nemesisnek szentelt oltára az i. sz. II. századból (RIU I. 103.), és Caius Vicirius Mesor és családjának sírköve az i.sz. II. század elejéről (RIU I. 116.) (BARKÓCZY és MÓCSY 1972). Ezek alapján elmondhatjuk, hogy a bennszülött népesség egyes elemei nagyon hamar integrálódnak a római adminisztrációba, azonban a névadásban még az i. sz. III. században is ragaszkodnak a kelta hagyományokhoz. 8 Hasonlót feltételezett Petres Éva és Gabler Dénes is, miszerint túlélő népekkel kell számolnunk a nagyobb utak, valamint a stratégiailag és kereskedelmileg nem fontos helyeken is (PETRES 1990: 9-14). 9 A lelőhelyet Farkas Csilla tárta fel 2004-ben és több földbe mélyített épületet, köztük egy műhelyt sikerült megkutatnia.