Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - SZILASI Attila Botond: Romanizált kelta telep Vas megyében

tató lelethorizontba. A gömbös testű behajló peremű mély tál elvékonyodó peremmel szinte teljesen megegyezik a Hunyady-féle 12-es típusú tállal, mely a késői LT D edénye (6. tábla: 6) (HUNYADY 1942-44: 14. kép: 12). 148. objektum (3. tábla: 2): Lekerekített sarkú négyszögletes 4,5 x 4,5 méteres épület, északnyugati felében hosszanti nyúlvány. Oldalai íveltek, alja egyenes. Nyugati végében az akkori padlószint vonalában egy kisebb égetőhely (tűzhely?) volt, talán egy kisebb hamuzó gödör maradványával. Sajnos pontos funkciójára az ásatás során nem derült fény. Valószínűsíthető azonban - a telep nyugati felén feltárt kelta jelenségek alapján - hogy valamilyen műhely jellegű tevékenységet folytathattak az épületben. Felmenő falszerkezetre vagy tartóelemekre utaló nyomot nem lehetett dokumentálni.

2 A kerámiaanyag három nagyobb csoportba sorolható: a késői La Tène edényformákat tartalmazó házikerámiák leletegyüttesébe, a kora római időszakra jellemző festett vékonyfalú edények és szürke hombártöredékek csoportjába, valamint a kézzel formázott fazekak és tálak által alkotott leletek körébe. A kelta edényformák egy jól behatárolható késői horizontot mutatnak. A behúzott peremű ívelt oldalú, vagy a has és a nyak találkozásánál enyhén szögben záródó tálak és csészék (7. tábla: 3—7) valamint a kihajló peremű fazekak, mind a késői La Tène fazekasság termékei. A lassú korongolt behajló peremű, enyhén omphallosos csésze (7. tábla: 1), és az egyenes oldalú enyhén kihajló peremű szűrős kisedény (7. tábla: 2) biztosan a LT D utolsó felében, valamikor az i. e. I. század végén jelent meg, és használatuk eltartott egészen a LT D3 korszak végéig (ehhez hasonló edény került elő a késő kelta korból Stetten területéről is WlELAND 1996: 423, Taf. 81:8). Ezeken kívül előkerült egy nehezen értelmezhető kézzel formázott agyagtárgy is, melyet Horváth László agyagkalapácsként, a kelta kovácsistenség attribútumaként határozott meg (8. tábla: 7)? A kézzel formázott edények formavilága a hasonló korú telepekről széles körben ismertek (főleg az esztergomi, budapesti és Győr környéki ásatásokról — SZŐNYI 1996: 254-255, Abb. 8-10; OTTOMÁNYI és GABLER 1985: 270, XXIX. tábla; OTTOMÁNYI 2005: 107, Abb. 14; SZIRMAI 1999: 168, 29. kép). Általában a LT D2-3 korban jelennek meg a klasszikus késői kelta elemek mellett, és még az i. sz. I—II. századi romanizált telepek anyagában is feltűnnek. Ezt a korszakot mutatja a leletanyag benyomkodott díszú ún. dák típusú tálja is (8. tábla: 3), (Horváth-féle XII/1-es típus - HORVÁTH 1998: 81, tab. 4) melyet a ménfőcsanaki anyagban a szerző az I. század végére II. század elejére határozott meg (SzŐNYI 1996: 254, Abb. 8), míg a Gellérthegy-Tabán területén feltárt darab a LT D3 edénye (BONIS 1969: 302, Taf. L: 2). A többi kézzel formázott fazék is jól beleillik ebbe a lelethorizontba (8. tábla: 2, 5-6). A nyaknál ujjal besimított dur-