Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - RADICS András: Adalékok az avar kori ötvösséghez

Radies András: Adalékok az avar kori ötvösséghez A vésés A motívumok véséséhez megfigyeléseim alapján két eljárást alkalmaztak. Az összefűződő szalagmotívumot és a sziromszerű széles részeket forgácsoló eljárással munkáltam meg (3. ábra). Ebben az esetben a 60°-os szögűre csiszolt edzett véső élét megdöntve kellett a tárgy felületéhez tartani és sűrű ritmikus ütésekkel a vasat forgácsolni, mindaddig, amíg a megfelelő mélységet el nem értem.

6 A vésetek alját rendszertelen irányú mély vésésekkel erősítettem meg, hogy ezekbe beletömörülve a réz még jobban rögzüljön benne (4. ábra). A lukácsházi falerán megfigyelhető, hogy a négyzethálóban az egymást keresztező vonalak száma különböző és irányuk a két faléra esetében is eltérő. Felületenként általában 10 x 10, de van 9 x 9 és 8 x 8 vonalas is. Éppen amennyire elegendő hely maradt. Ezért én is így tettem. A vésetek szélessége és a köztük levő hely általában lmm. A hálóminta elkészítéséhez forgácsolás nélküli eljárás is elegendő volt. Ekkor a kis vésőt a vas felületére merőlegesen helyeztem, ezután enyhén megdöntve kis kalapácsütésekkel magam felé haladva a minta vonalait visszaütöttem, így a vas anyaga az ütés irányába zömült, arra merőlegesen a felületén pedig nyúlt és olyan sorja keletkezett, amely visszatömörítve elegendő volt a rézbetét rögzítéséhez (4., 5. ábra). Ezért nem volt szükséges a tausírozásról általánosan publikált trapéz keresztmetszetű nút vésése (FARKAS és PALLAI 1966: 103; FLATSKER 2003: 12-13; GUBMANN 1994: 138). Ekkor a véső a nútban jól felismerhető, jellegzetes szaggatott-lépcsőzetes nyomot hagy (4. ábra). Ilyen néhány meroving kori lelet röntgenvizsgálatakor is jól megfigyelhető volt (GUBMANN 1994: Taf. 18: c). A tausírozás A következő munkafázis a tausírozás, mely egy fémberakási technika, valamilyen nemesfém vagy színesfém berakása nem nemes hordozóanyagba, amely így más anyagú és színű mintákat eredményez az alapfémen (GÁNÓCZY 1978: 91; LÁSZLÓ 1974: 76). Az avar kori tausírozási művészetben a falerák különleges helyet foglalnak el. Nagy többségük készítését illetően (a bólyi faléra kivételével) Henrich-Tamáska Orsolya olvasztási tausírozás technikáját állapította meg. Azonban az olvasztási tausírozás még nem kielégítően kutatott területe az ötvösségnek, ezért csak egy hipotézis marad, hogy a tárgyalt leletcsoportot valóban ezzel az eljárásmóddal állították elő, valamint van-e gyártási különbség az egyes leletek között. Eddig a röntgenfelvételeken látható tiszta, egyenes kontúrú bronzcsíkok alapján csak a bólyi falerapárnál került szóba a nem