Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)
Régészet - PAP Ildikó Katalin: Koraújkori építési áldozat Szombathely fő terén A Szentháromság-szobortól DNy-ra húzódó kváderfal leleteia
A tárgyak nagy része rossz állapotú (párta, bronzmedál, pecsét és medálkép) s a többi sem tipikus, illetve tág időhatárral keltezhető (kereszt és boglárpár). Pontosan datálható az 1560-as, I. Ferdinánd korából származó érme, de ennek jelenlétéből csak annyit állapíthatunk meg, hogy a leletegyüttes a pénzen szereplő dátumnál korábbi nem lehet. Jól meghatározható a kegyérem kora is, ez 1696-nál, a Máriakép első könnyezésénél csak később készülhetett. Mivel feltételezhető, hogy a kegyhely népszerűvé válása és ezzel összefüggően a kegyérmek gyártása azonnal nem indul meg, valószínű, hogy a kegyérem a XVIII. század első évtizedeiben készült. Kopottsága arra enged következtetni, hogy falba kerülése és készítése között hosszú idő telt el. Ez alapján a leletegyüttes kora a XVIII. század közepe illetve második harmada. A többi, egyenként nem korhatározható tárgy beilleszthető a két érme által határolt időszakba. A leletek értékelése Az előkerülési körülmények alapján feltételezhető, hogy az érméket és viseleti tárgyakat építési áldozatként helyezték a falba annak emelésekor. Az építési áldozat adásának ősi szokása változó formában egészen a legújabb korig fennmaradt. Űj ház építésekor leggyakrabban szárnyast, tojást, vért vagy különböző „szentelményeket", mágikus erejű tárgyakat; csontot, pénzt, szenteltvizet, virágcsokrot, rózsafüzért falaztak az épületbe (MN 1990: 562). A szokás gondolati hátterében bajelhárítás, bőség- és egészségvarázslás áll. Ebbe a gondolatkörbe helyezve érthetőbbé válik ezen össze nem illő tárgyak együttese. A két érme egyike egy jelentős kegyhelyről származik, és a másikon is ott látható Mária és a kis Jézus képe. A pénzek, a kereszt és talán a medálkép jelenléte arra utalhat, hogy Isten kegyelmébe ajánlották az épületet. 5 A viseleti tárgyak közül a párta magyarázható legkönnyebben, hiszen a hajnak kiemelt jelentősége volt a közép- és koraújkori hitvilágban (PöLÖS 2001: 471). Csak erőltetett magyarázatot tudnék hízni a boglár és a medál jelenlétéhez, ám elgondolkodtató a pecsét falba helyezése. Maga az építőáldozat ténye nem világít rá arra, hogy lakó-, vagy közösségi célú épület állhatott-e itt. Egyelőre ennek az épületnek csak egy falrészletét ismerjük. A feltárás során Sosztarits Ottó a szelvény bővítésével tett kísérletet az épület funkciójának meghatározására, ám nem járt sikerrel. 6 A XVIII. századi térkép szerint ez a hely nem volt beépítve. Mindenesetre a pecsét jelenléte és az a tény, hogy a fal a város Fő terén került elő talán arra utalhat, hogy egy - egyelőre pontosabban meg nem határozható - közösségi épület maradványa került elő. 5 Egy 1900-as adat szerint tanyaépítéskor a parasztember a ház egy sarkába két egymásba borított tányér közé ételek mellé pénzérméket és egy kereszttel ellátott amulettet helyezett el áldozatként, mert „ha az égi és a földi nagyságoktól sokat nem remélhetett, haragjukat sem érdemes kiváltani" (PÖLÖS 2001: 467). 6 Soszarits Ottó ásatási jelentése, 2000. december 1. (Savaria Múzeum Régészeti Adattár 1331-01)
