Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - NAGY Marcella: Bronzkori kartekercs Hegyhátszentmárton határából

amelynek bokáját hasonló spirálban végződő ékszer díszítette (NEUGEBAUER 1977: Taf. 16/4). A tekercs funkciójának eldöntésére azonban mégiscsak abban a szerencsés és ritka esetben nyílt és nyílik lehetőség, ha hiteles régészeti feltárásból, temetkezésből származik a tárgy. Ez pedig a 100-150 év során múzeumba jutott emlékek többségéről nem mondható el. Nagy részük szórványként, ajándékként vagy bronzkincsként gyarapította a kárpát-medencei régészeti gyűjteményeket. A hegyhátszentmártoni kartekercs párhuzamait a Koszider korszak névadó lelőhelyéről, Dunaújváros-Kosziderpadlás III. kincséből is ismerjük. Ezeket a kisebb spirálban végződő példányokat Mozsolics Amália lábtekercseknek határozta meg (MOZSOLICS 1967: Taf. 51: 1, 2). Pusztaszentkirály-Áporka lelőhelyről szintén kincsleletből került elő egy ép és három töredékes lelet. Az ép tárgy díszítésében teljesen megegyezik az általunk közölt darabbal (MOZSOLICS 1967: Taf. 62: 2-5; 78, Abb. 21: 3). Szeghalom Károlyderék nevű határrészén 1960-ban találtak egy nagy kerámiaedényben számos bronzból készült tárgyat, melyből legalább két kartekercs állítható össze. A bronzlemez töredékek középbordásak, egyik oldalán körbefutó egyenes, másik oldalán hullámos vonalban pontsor díszítettek (MOZSOLICS 1967: Taf. 14: 4. a-g). A Tolna megyei Rácegresen került elő jóval korábban egy számunkra fontos lelet. Itt a kartekercs egyik végspiráljáról egymásba fűzött négy darab bronz karika csüngött le (WOSINSZKY 1891: 50-56; HAMPEL 1892: CLXI. tábla; REINECKE 1899: 250, X. t. 8, 7, 9; DAVID 2002: Taf. 190: 9) Ez alapján megállapíthatjuk, hogy az általunk vizsgált lemeztöredékek és karikák hasonló módon összetartoznak (3. tábla: 2-3). Ugyanezt bizonyítja a Zalaszentiván-Kisfaludihegy halomsíros kultúra településéről származó három lemezes és egy drótból készült bronz kartekercs is, ugyanis kettőnek a végspiráljára szintén bronz láncokat erősítettek (BÓNA 1958: 239, Taf. VI). A valószínűleg a Tolna megyei Nagykajdacs környékéről gyűjtött cikk-cakk mintás kartekercs ebből a szempontból ugyancsak jelentős, mert az egyik végére három drótból készített karikát fűztek, Hampel József szerint „csüngők odaakasztásának céljából" (HAMPEL 1891: 83; HAMPEL 1892: CLXXV. tábla: 2).

9 A mi szempontunkból azonban a legjobb és legközelebbi párhuzamot nem itthonról, hanem az ausztriai Wien 23-Sulzengasse lelőhelyről ismerjük (3. tábla: 1). Itt 1988-ban látott napvilágot egy 15-16 éves fiatal nő/lány sírjában két teljesen ép (egyik hullámvonal pontsordíszes, másik díszítetlen) kartekercs. Az eltemetett alsó lábszárát szintén ugyanilyen ékszerek díszítették. A szerző a temetkezést a középső bronzkorra keltezi, de kulturális besorolás nélkül (HAHNEL 1994: 29-56, Abb. 3: 10-11). A közelből még az említett Regelsbrunn határából van tudomásunk egy csontvázas sír mellékleteként dokumentált hasonló, bár kisebb 9 Ebben az esetben nem a végspirál közepére erősítették a lánccá összefőzött karikákat, hanem egymástól külön a kartekercs elkalapált végére még a spirál és a lemezes rész közé.