Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)
Régészet - KELBERT Krisztina: Római tükrök Savariában
töredékük hiányzott, s a megtalálásukkor szorosan egymás mellett helyezkedtek el, szinte alig mozdultak el egymástól. Elképzelhető természetesen, hogy az elhelyezést követően sújtottak le rájuk, s ezért nem váltak el töredékeik egymástól, ám — véleményem szerint — valószínűbb, hogy a máglyán — egy kivétellel (5l-es számú) ugyanis valamennyi hamvasztásos sírból származik és égésnyomokat visel magán - szított erős tűz okozta megrepedezettségüket, majd szétválásukat. Egyértelműen töredékes és hiányos állapotban négy tükör került elő. A 13-as számú tárgy azonban bolygatott sírból származott, így elképzelhető, hogy a másik sír beásásakor tűnt el egyik fele. A 17-es számú tükör feltételezett gödre szintén bolygatott volt, patak mosta el, s szinte teljesen meg is semmisítette. 91 A 40 és 50-es számú tükrök hiányzó töredékei minden bizonnyal a rendkívül intenzív égés során semmisültek meg. Mindez azt sejteti, hogy a tükrök nagy részét valószínűleg szándékolt emberi roncsolás nélkül, egészben helyezték a máglyára, s ezt követően, megégve, esetleg már megrepedezve a sírba, ahol aztán széttöredeztek, de darabjaik nem mozdultak el egymástól. Vajon hogyan járulhat hozzá a tükör halottkultuszban betöltött szerepének értelmezéséhez az alábbiakban feltételezett két állítás? A tükrök szepulchrális funkciójáról különböző magyarázatok születtek. Létezik olyan feltételezés, amely — az apuliai vázaképek szimbólumrendszere kapcsán — elképzelhetőnek tartotta, hogy a tükör szerepe a túlvilággal való kapcsolatteremtés lehetővé tételében rejlik (VANDLIK 2006: 211). Másutt szintén lehetőséget adtak egy hasonló értelmezésre: egy vörös alakos olpé ábrázolását akképp magyarázták, hogy a túlvilágra érkező hölgy egy tükröt tart a vele szemben álló szárnyas lénynek, azaz a „hermészi lélekvezetőnek" (SZILÁGYI 2002: 36). Mindkettejük egy olyan kontaktus megteremtésének eszközét látta a tükörben, mely a nemrégiben elhunyt és a másvilág közt formálódik. Kerényi Károly ezzel szemben egy én-központú elképzelést fogalmazott meg, melyben úgy vélte, a tükrök sírba helyezése azt a célt szolgálta, hogy a halott a tükörbe pillantás lehetőségével megmeneküljön a túlvilágon várható teljes megsemmisüléstől és széthullástól; az elhunyt a tükörképében találkozik önmagával, s ezáltal mintegy újjászületik (KERÉNYI 1995: 109-110). Ugyanakkor Thimme a tükörnek egy olyan mágikus funkciót tulajdonított, mely a halott lelkét a sírban tartja. Véleménye szerint tehát azért helyezték a tükröket az elhunyt mellé, hogy azok lelke ne térhessen vissza az élők világába, a tükör mintegy visszahúzza azt mágikus erejével. 92 A lélek visszatértének megakadályozását mások is fontos célként vélték felfedezni e mellékletadásban. Frazer — a rongált, gyakran teljesen összetört tükrök sírba helyezésével összefüggésben a kapcsolat törvényén alapuló átviteli mágia elve alapján arra jutott, hogy a cselekedet nem közvetlenül a tárgyra irányult, hanem a helyettesére (FRAZER 1993:
