Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - ILON Gábor - ISZTIN Gyula: Vas megye első középkori vasbányája Narda határából

A vasmegmunkálással kapcsolatos Vas megyei földrajzi nevek A vas megmunkálásának ismerete népünk történetében a honfoglalást megelőző időkre nyúlik vissza. Erről tanúskodik „vas" szavunk ősi uráli eredete, illetve a verő (kovács), üllő és fúvó mesterségszavak (HECKENAST et al. 1968: 136). Beszédesek azonban a vasmegmunkálással kapcsolatba hozható település és földrajzi nevek, amelyek a következők: a Ruda (Rudnok) - a bányászokról, a Vasas - a kohászokról, a Kovácsi, amely a kovácsokról vagy a Csatár (Csitár), amely a fegyverkovácsokról kapta nevét (HECKENAST etal. 1968: 287-288; HECKENAST 1970: 27, 95, 97). A megye nevének egyik magyarázata, miszerint a megye területén egykor vasbányászatot és vasfeldolgozást folytattak. Az egykori megyeszékhely Vasvár, az államszervezés során nyerte nevét és meghatározó funkcióját. Ez a funkció a vár ellenőrzése alatt álló terület vastermelésének felügyelete, irányítása, a vaskohászattal foglalkozó várnépek által beszolgáltatott vas raktározása és forgalomba hozatala volt. A kora Árpád-kori nyugat-magyarországi vasmúvelés adminisztratív (Miklós nádor 1226. évi oklevele) központja tehát Vasvár volt (HECKENAST etal. .1968: 142-143). A megye területe a X. században - Győrffy György (1984: 625-626) szerint a harmadik vezető méltóság, a harka uralma alá tartozott. A Kurszán kíséretét képező kendeket a nyugati gyepükre telepítették. Emléküket két falu neve őrizte meg: a Rába déli partján Szarvaskend, és a mai Bungenland terültén Vasverőszék (Eisenzicken). A települések vassalak lelőhelyei alapján Győrffy György azt feltételezte, hogy ezek a területek a szakrális fejedelem, kündü (Kurszán) birtokában voltak, aki egyben a szakrális kovácskirály megtestesítője lett volna. Az 1989 augusztusában kezdett ásatás (Burgenlandi Tartományi Múzeum, Karl Klaus vezetésével és az MTA VEAB Iparrégészeti Munkabizottság, Gömöri János) célja az itteni vaskohászat idejének megállapítsa volt. A vasércbányászatot és kohászatot, az előkerült kerámia leletek alapján a XIII-XIV. századra datálták. így az elmélet - a nagyfejedelem és kovácsmesterség kapcsolatáról - az ásatás eredményeinek tükrében nem igazolható (GöMÖRI 2000: 286). Az egykori Vasvármegye és a jelenlegi Vas megye területén számos, a nevében „vas" előtaggal rendelkező község fekszik. Ez az előtag elsősorban megkülönböztető jelleggel a megyére utalva kapcsolódott a falunevekhez (Vassurány, Vasszentmihály - KlSS 1978: 684). Több esetben falvak összevonásakor, a XX. században kapta a falu ezt az előtagot (Vasasszonyfa 1937, Vasegerszeg 1937, Vaskeresztes 1929, Vasszilvágy 1935 - KlSS 1978: 683-684). Utóbbiaknak így nyilván nincs közük a korai vasfeldolgozáshoz. A „vas" előtaggal rendelkező falvak közül azok azonban figyelmet érdemelnek, amelyeknél a falu határához tartozó területen, ismételten előfordul a vas megmunkálásához kapcsolható dűlő-, erdő,- vagy pataknév. Például: Vas megye határán, Zala megyében fekvő Vaspör helység határrészéhez tartozik egy Vas-hegy, Vörös-tető, Vörös-oldal nevű dűlő és egy Csatár-puszta (HECKENAST etal 1968: 158).