Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Buocz Terézia: Római kori villa Zsennyén

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 30 (2006) (SÁGI I960: Abb. 18/1., 2.). Tokodról ismerünk olyan besimított, szürke kerámiát, ami bevágásokkal is díszített (NUBER 1972: 38). Ezek az edények a IV. század közepétől vagy az arra következő évtizedekből származnak. A villaépület ezen feltárt része a IV. század közepéig funkcionálhatott. A mozaiktól nyugatra a fal mellett Drag 33. csésze egyenes falú körvájat nélküli töredéke volt. Ez a típus Rheinzabernből származik és a II. század végére, illetve a III. század közepéig jellemző (GABLER 1976: 40). Az égett réteg feletti törmelékben előforduló kerámiatöredékek az I—II. századra keltezettek. A behúzott peremű tál világos terrakotta színű, narancsvörös festéssel, másodlagosan égett, fekete, kormos foltokkal. Az égett réteg alatt ugyancsak az I—II. századra jellemző urna, pohár és korsó töredékeket találtunk. Közöttük egy Drag 18/31 típusú sigillatatöredék volt oldalán a bekarcolással (Lsz. R.73.8.36.). Ez a típus a Hadrianus Antonius időktől lép fel (GABLER és KOCZTUR 1976: 70. Kat. 5. Taf. IV. 5.; GABLER 1976: 39. Kat. 7. Abb. 15/7.). Innen került elő az az erősen profilait bronz fibula, aminek spirálját 8 menet alkotja, támasztólap nélküli, tűje hiányzik. Kengyelén magasan ülő gombbal és lábgombbal rendelkezik. Tűtartója magas és ívesen hajlik (Lsz. R.73.8.54.). Keltezési időpontja: I. század vége-II. század harmadik negyede (WERNER 1975: 37; PICHLEROVA 1972: 57. Tab. 1/1.). A 70 cm mélységben fekvő, rombusz téglákkal kirakott padozatú helyiségből egy Mercuriust ábrázoló kis byst került napfényre (14. ábra). A mellkép a mindössze 2,4 cm átmérőjű lapos korongból nő ki. A korong hátán, a középpontjától kissé feljebb 0,4 cm átmérőjű lyuk van. Nyilván ennek segítségével dolgozták rá bútorra vagy ládikára. A nagyon finoman kidolgozott, kissé bal felé hajló fejecske klasszikus előképre emlékeztet. Az ifjú Mercurius ovális arca görög profilt, kis állat, telt ajkakat és könnyedén nyitott, kissé kesernyés szájat ábrázol. Az orr hegye lekopott, az orrlyukai jelzettek. Szemei mélyen ülnek a hangsúlyos szemöldökök alatt. Pupillái beponcoltak. Haja dús teltséget mutat, füleit félig eltakarja. Haja a homloka fölött és kétoldalt a halántékán két sor, míg hátul a tarkóján egy sor gyűrűsfürtbe fésült. A homloka fölötti üstököt különösen kihangsúlyozza. A többi haja sarló formájú fürtökbe csavarodik. A fejéből, illetve a frizurából két szárnyacska nő ki a homlok csigafürtjei mögött. A szárnyak kis méretük ellenére is igen finoman, gondos pontossággal kidolgozottak. A hosszú szárnytollak után látjuk a tollpihék pikkely formájú aprólékos megmunkálását. A nyakán alig észrevehetően, de ábrázolták az ádámcsutkát. Mercurius köpenyét a jobb vállán egy kerek fibula fogja össze, ott, ahol izmos válla kibukkan a ruházata alól. A bal vállát betakarja a köpeny, ami a nyaka előtt háromszög kivágással zárul. Ezt a nyakkivágást követik a köpeny redői, amelyek a jobb vállon ülő fibuláig összetömörülnek, majd onnan függőleges ráncokban hullnak le. A byst mellrésze enyhe trapézformában végződik. A Környén és Pusztasomodoron talált Mercurius és Dionysos bystök hasonló művészi kivitelben készültek (ERDÉLYI 1931: 20; BÓNIS 1982: Abb. 10.). Ezeknél a haj elrendezése a homlok, a halánték és a tarkó körül megegyezik a zsennyei fejecske hajábrázolásával. A koponyán azonban itt a haj örvénye körül sugárszerűen rakott a sima 79