Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Helytörténet - Mód László: Adalékok Pável Ágoston egyetemi magántanárrá nyilvánításához

Mód László: Adalékok Pável Ágoston egyetemi magántanárrá nyilvánításához elsősorban Szlovénia felé Pável ma egyik legelső szakemberünk, aki állandóan és komoly hozzáértéssel figyeli déli szomszédaink szellemi életét, és főleg annak magyar vonatkozásait számontartja cikkeiben és kritikáiban. Buzditására délszláv iró barátai már egész sereg magyar Íróról közöltek fordításokat." Fontosnak tartotta megjegyezni azt is, hogy a Vasi Szemle megalapítója és hét esztendeje főszerkesztője. Tudományos és szerkesztői tevékenysége mellett múzeumigazgatói és szépirodalmi ténykedése is figyelemreméltó, verseskötetei nagy sikert arattak, költeményei közül többet horvát és szlovén nyelvre is lefordítottak. Mészöly Gedeon Pável Ágostont illetően véleményadásra Sztripszky Hiadort, nyugalmazott miniszteri tanácsost kérte fel, mivel úgy vélte, saját magyar és finnugor nyelvészeti ténykedése nem jogosítja fel arra, hogy a szláv irodalom- és nyelvtudománynyal illetve néprajzzal kapcsolatban értékelést adjon. Kiemelte, hogy a tárgykör nemcsak a kar feladatkörébe illik bele, hanem országos kultúrpolitikai szempontból is figyelemreméltó. Sztripszky nem győzi hangsúlyozni azt, hogy Pável Ágoston vend származásával magyarázható a délszláv nyelvek iránti érdeklődése. Részletekbe menően méltatja „A vashidegkúti szlovén nyelvjárás hangtana" című munkáját, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia 1909-ben megjelentetett, 1910-ben pedig Sámuel-díjjal jutalmazott. Sztripszky alapvető szlavisztikai írásnak tartja, amelyik nem pusztán egyetlen falu hangtanának a leírására szorítkozik, hanem áttekintést ad az egész vend nyelvterület dialektusainak a hangtanáról. A munka külföldön is nagy elismerést aratott, amit Európa-szerte a szlavisztikai folyóiratokban megjelent könyvismertetések igazolnak. Pávelnek ez a hangtani munkája nemcsak szláv nyelvészeti szempontból értékes, hanem rengeteg magyar kapcsolata miatt is, amelyekre a szerző lépten-nyomon rámutat. Nyelvészeti kutatásai mellett korán jelentkezik néprajzi érdeklődése is. A „Nyílt tűzhelyű konyhák a hazai szlovéneknél" című tanulmánya az első szakszerű bemutatása a vend konyhának, amit kiegészít a szókincs és a berendezés számbavételével. Az írásra a szlovén néprajztudomány is felfigyelt, hiszen az Etnolog 1931. évfolyamában teljes terjedelmében közzétették. Jelentős tevékenységet fejtett ki a múzeum könyvtárában, néhány év alatt a könyvállomány 12 000-ről 30 000-re növekedett. Méltatja szépirodalmi munkásságát is, amelynek legnagyobb teljesítményei közé tartozik Ivan Cankar két regényének a magyarra fordítása. Sztipszky Hiador így összegezte értékelését: „kiváló és még a szülői házból magával hozott nyelvismeret, és szem, higgadt kritikai elme, kiváló fonetikai megfigyelés, elsőrendű irói és néprajzi érzék, végül valósággal bámulatraméltó szorgalom. Kiváló érdeme ezenkívül még az, hogy olyan vidéki kisvárosban, amilyen Szombathely, valósággal irodalmi központot tudott teremteni ugy múzeumi működésével, mint kivált a Vasi Szemlével." Sík Sándor és Mészöly Gedeon az 1940. június 20-án tartott kari ülésen terjesztették elő véleményes jelentéseiket, amelyekben a jelölt magántanári próbaelőadásra bocsátását ajánlották. Az egybegyűltek 9 szavazattal elfogadták a javaslatot, majd elhatározták, hogy a kollokviumot elengedik, Pável Ágostont pedig próbaelőadásra engedik, amelyre a dékán elnöklésével a Mészöly Gedeonból és Sík Sándorból álló bizottságot küldik ki. 420