Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Helytörténet - Dabóczi Dénes: Műtárgyak a kőszegi kőedénygyárból

Dabóczi Dénes: Műtárgyak a kőszegi kőedénygyárból közvetítésével terjedtek el országszerte, de különösen a Dunántúlon. A Savaria Múzeum 2-es számú tányéra (2. ábra) különösen hasonlít egy, a múzeum gyűjteményében lévő, méretben is azonos, jelzett, pápai tányérra (10. ábra, ltsz.: 62.97.). Hornyolt peremük ugyanúgy bordázott és márványozott (szivacsolt) felületű, csak a pápai világosabb kék. Öblüknek festett virág- és levéldísze is hasonló kék-zöld színezésű. Az eltérő minta ellenére megkockáztathatjuk, hogy ugyanaz a festő díszítette mindkettőt. Ornamentikájuk meglehetősen rajzos, finomvonalú, de a pápai festőibb kivitelezésű. A pápai kőedénygyár hatása a kőszegi üzemekre nem a véletlen műve. Emellett szól a földrajzi közelség, de legfőképpen az, hogy Weimann Ágoston, id. Wanke Ferenc és ifj. Wanke Ferenc munkásságának meghatározó része a pápai kőedénygyárhoz kötődik. IRODALOM CSÁNYI K. (1954): A magyar kerámia és porcelán története és jegyei. - Budapest, 153 pp. GROFCSIK J. (1967): Finomkerámia gyárak Magyarországon a 18. és 19. században. -Építőanyag, 1967(5): 161-166. KATONA I. (1978): A magyar kerámia és porcelán. - Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 266 pp. KATONA I. (1983): Keménycserép (kőedény). - In: VOIT P. (szerk.): Régiségek könyve - Budapest, Gondolat, pp. 154-161. MOLNÁR L. (1966): Weimann Ágoston kőszegi kőedénygyára. - Vasi Szemle, 20(3): 383-397. MOLNÁR L. (1967): Wanke Ferenc kőszegi kőedénygyára. - Vasi Szemle, 21(3): 401— 414. P. BRESTYÁNSZKY I. (1976): Ismerjük meg a kerámiát! A kerámia és a porcelán története. - Budapest, Gondolat, 423 pp. TASNÁDINÉ MARIK K. (1960): A XIX. századi magyar kerámika néhány problémája. - Az Iparművészeti Múzeum Evkönyvei (1959), 3-4: 179-193. WARTHA V. (1892): Az agyagipar technológiája. - Budapest, K. M. Természettudományi Társulat, 240 pp. 416