Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Helytörténet - Dabóczi Dénes: Műtárgyak a kőszegi kőedénygyárból

Dabóczi Dénes: Műtárgyak a kőszegi kőedénygyárból ÉRTÉKELÉS A leírt műtárgyak lelőhelye ismeretlen, sem leltárkönyvben, sem másutt nincs utalás gyűjtési helyükre. Ettől függetlenül valószínűsíthető, hogy Kőszegről vagy Kőszeg környékéről kerültek a Savaria Múzeum tulajdonába. Az edények két csoportra oszthatóak. Az 1-2-es számú csemegéstányérok (1., 2. ábra) színes plasztikus díszítéssel illetve színes festéssel készültek. A többi anyagában meghagyott fehér színű, máz alatti kék vonalas kézifestéssel, ún „Wiener Rantfli" díszítéssel. Ez utóbbi edények anyagukban is egységesek. Eltekintve a 3-as számú sisak-kannától (3. ábra) és a 8-as számú kávéskannától (8. ábra), melyek színe valamivel kékesszürkébb árnyalatú, s mázuk kissé repedezett. Ez a különbség egy műhelyen belül is előfordulhat, akár a massza összetétele, akár az égetés hőfoka-időtartama miatt, de az sem kizárható, hogy más műhelyben készültek. Annál is inkább, mivel a 8-as számú kávéskannán (8. ábra) nincs jelzés, a 3-as számú sisak-kanna (3. ábra) talpperemébe pedig a „Güns" jegyet nem úgy ütötték be, hanem kurzív betűkkel, égetés után vésték. A vésett jelzés eltér a kőszegi kőedénygyárak hagyományos jegyeitől, s megkérdőjelezi a tárgy kőszegi származását, a kávéskannával együtt. A többi edény 4-es számú tál (4. ábra), 5-ös számú kávéskanna (5. ábra), 6-os számú tejszíneskanna (6. ábra), 7-es számú kávéskanna (7. ábra, jelzetlen), 9-es ecetolajtartó (9. ábra, jelzetlen) „Wiener Rantfli" díszítése a következő: vízszintes vonalak alatt körívek ponttal, köríves ornemensek között négy pont keresztalakban elhelyezve. E csoport tárgyai összetartoznak, hisz díszítésükben ugyanazok a jellegzetes „hibák", a vonalak egyenetlenségei, törései fordulnak elő. Már csak az a kérdés, mikor készülhettek ezek az edények. Geometrikus, klasszicizáló formájuk és a bécsi porcelánokat utánzó díszítésük - némi fáziskéséssel - a XIX. század eleji klasszicista kerámiákat idézik fel. Tehát elvileg jobban köthetők a Weimann-féle kőedénygyárhoz (1837— 1838). Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy Wanke Ferenc 1839-ben alapította gyárát. Az időeltérés a két gyár működése közt úgyszólván elhanyagolható. Épp ezért a fehér keménycserép-edények készítési időpontja feltehetőleg 1837-1854 közötti időpontra tehető, mert nem kizárt, a vásárlók (városi polgárok, kis- és középnemesek) hagyomány tisztelete és igénye miatti, későbbi készítési időpont sem. Sajnos, - jelenlegi ismereteink szerint - eldönthetetlen, hogy az első vagy a második kőedénygyárban készültek a műtárgyak. Erre vonatkozóan az 5-ös és 6-os számú kannák (5., 6. ábra) aljára karcolt „W" jegyek, melyeknek jobb oldali szára hiányzik, sem adnak támpontot, mert mind Weimann Ágoston, mind Wanke Ferenc tulajdonneve „W" betűvel kezdődik. Bár meg kell jegyeznünk, ha az „F. W." jegyet" ifj. Wanke Ferencnek tulajdonítjuk, akkor akár Weimann Ágoston jegyeként is felmerülhet a karcolt „W", feltéve, hogy az nem utólagosan lett a kannákba bekarcolva. A kék vonaldíszes edényekhez hasonlóan elterjedtek voltak a dunántúli kőedénygyárakban az ún. hornyolt peremű tányérok, melyek más elnevezés szerint „sugarasan bordázottak" (P. BERSTYÁNSZKY 1976: 104). Valószínűleg nyugati előképek után Pápa 414