Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Néprajz - Illés Péter: A tárgyak útja a magángyűjteménytől a múzeumi gyűjteményig – egy regionális esettanulmány

Illés Péter: A tárgyak útja a magángyűjteménytől a múzeumi gyűjteményig- egy regionális esettanulmány Példa Motiváció Gyűjtési éhek forrásai Gyűjtési folyamai Szervezeti háttér Savaria Múzeum néprajzi gyűjteménye értékmegőrzés, értékteremtés tudományos program Tudományos gyűjtemény szakosodott intézmény Őrségi Néprajzi Gyűjtemény értékmentés, szemléltetés tudatos gyűjtés, szakszerűségre törekvés Közösségi rendszeres gyűjtemény közösségi önszerveződés Komjáthy Kálmán néprajzi gyűjteménye értékmentés, szemléltetés tudatos gyűjtés, szakszerűségre törekvés Egyéni rendszeres gyűjtemény egyén véletlenszerűség Személyes ad hoc gyűjtemény egyén Gonda György gyűjteménye öröm, csodálat, elmélyedés véletlenszerűség Személyes ad hoc gyűjtemény 9. ábra. Néprajzi gyűjteményi modellek a XX. század második felében, Vas megyében Figure 9- Models of ethnographical collections in the second half of the 20th century, in Vas County Ugyan hasonló, mégis világosan megkülönböztethető a korábbiaktól Szikszay Edit pedagógus néprajzi gyűjteménye. Ez valójában egy iskolai gyűjtemény volt, létrehozásához még az 1960-as években kezdtek hozzá. A gyűjtést irányító tanárnő vallomása szerint, az anyag „bemutatásával érzékeltetni tudom tanítványaimmal az idő múlását, a régi emberek nehéz életét, a fejlődést, és fel tudom bennük ébreszteni annak a tájnak a szeretetét, mely az én szülőföldem". Ebben az esetben már az egyén szintjétől elrugaszkodva, közösségi önszerveződésen (pl. úttörőmozgalom) alapuló gyűjtés áll a kollekció hátterében, ezzel együtt szintén egy szisztematikusságra törekvő, szakmai szempontoknak és kontrollnak alárendelt, rendszeres és nyilvántartással jól dokumentált gyűjteményről beszélhetünk (GELLÉRT 1964). A gyűjtőterülete kizárólagosan a térségi központi települését, Oriszentpétert ölelő néprajzi kistájra, vagyis az Őrségre korlátozódott. Az iskolai gyűjteményt 1981-ben fel kellett számolni, így az is a körmendi tájmúzeumba került. A kerámiaanyag egyes részei pedig 1983-ban a szentgotthárdi Pável Ágoston Múzeum „Délnyugat-Dunántúl fazekassága" című állandó kiállításának részévé vált (NAGY 1990: 18-20). Mindkét, tudatosan szakszerűségre törekvő, egyéni és közösségi rendszeres gyűjtemény egyes válogatott darabjai napjainkban, 2004 óta, Oriszentpéteren a Művelődési Ház „Az Eörségh Tartomány történeti, néprajzi és természeti értékei" című állandó kiállításában nyertek újra nyilvánosságot. A röviden megemlített néhány kiragadott Vas megyei példa így is kellően érzékelteti, hogy a Gonda-gyűjtemény egészen unikálisnak mondható a néprajzi tárgy-gyűjtés és a megőrizni kívánt tárgyi emlékek konzerválása kontextusában (9. kép). A benne található népművészeti anyag, mint új típusú „néprajzi tárgy" nem szisztematikus néprajzi 372