Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Tóth Zsuzsanna: Késő neolitikus település részlete Gór–Kápolnadombon

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 30 (2006) KRONOLÓGIAI KÖVETKEZTETÉSEK A Dunántúlon a lengyeli kultúra kialakulását megelőző időszak, a középső és késő neolitikum közötti átmenet, igencsak vitatott korszak. Nem tisztázott, hogy pontosan mekkora szerepet játszott a lengyeli kultúra komplexumának kialakításában a DVK késői időszakában az Észak-Dunántúlon élt zselizi csoport, és a tőle délre és keletre megtelepedett Sopot-kultúra. A lengyeli kultúrát közvetlenül megelőző időszak, a Protolengyel horizont, amikor az Észak-Dunántúlon a SéLuzianky csoport él, délebbre a Sopot-Brezovljani-típusú, keletebbre pedig, a folyót a Dunakanyar környékéig követve, a Sopot II-Bicske lelőhelyekkel találkozunk.

11 A Sopot-kultúra elterjedése Magyarországon fontos közvetítője a déli hatásoknak és a kárpát-medenceitől alapjaiban eltérő kerámiamuvességének megjelenése hatásá-val fontos szerepet játszott a lengyeli kultúra kialakulásában. Ám kiformálódása nem a Sopot-kultúrához, hanem a Sé-Luzianky-csoporthoz köthető (REGÉNYE 1998: 112). A formálódó új kultúra ennek a zselizi előzményekkel rendelkező csoportnak a területén alakult ki, onnan sugárzott szét később. A legkorábbi lengyeli kultúrával párhuzamosan, attól délre a Sopot-kultúra Brezovljani-típusa tovább élt, a két csoport területileg kiegészíti egymást (REGÉNYE 1998: 113). Gór-Kápolnadomb kronológiai helyzetének megállapításánál több, aprónak tűnő jelenséget kell figyelembe vennünk. A lelőhelyen nem jelenik meg egyetlen esetben sem a fekete festés,

12 ami Regénye Judit megállapítása szerint (a fehér színnel együtt) ritka a Sé-Luzianky-csoportban (REGÉNYE 1993: 118). A fehér szín azonban előfordul Luziankyban, Seben és, bár ritkán, Góron is (7. ábra: 4, 6; 8. ábra: 1; 13. ábra: 2-3; 15. ábra: 6; 16. ábra: 2, 6). Ez talán korjelző, a Protolengyeli fázis vége felé jelenik meg, már előremutatóan a Lengyel I-re jellemző vörös-fehér festés felé. Novotny szerint a Luzianky-csoport egyik jellemzője a festett minta edények felső részére, nyakra és vállra koncentrálódása, kiemelve az edények felépítését; és a geometrikus minta, és a csíkok, zegzug, meander és spirál is (NOVOTNY 1962: 219) (10-12, 14-17. ábra). A góri leletanyagban, ellentétben a korszak más lelőhelyeivel (pl. Sé, Luzianky, Unter-wölbling) nem jelenik meg a meanderdísz és a spirál is csak egy esetben (14. ábra: 1). A fentebb részletesen elemzett agyagkanál-töredék és az aljtöredék kivételével hiányzik a leletanyagból a bekarcolt díszítés. A bekarcolás a lengyeli kultúra első fázisában válik általánossá, kettős, akár hármas vonallal is (REGÉNYE 1998: 114). Novotny is kiemeli, hogy a Luzianky-csoport leletanyagára, a morva anyaggal ellentétben, nem HA Sopot II. és a Sé-Luzianky-csoport egykorúságát már Kalicz Nándor felvetette (KALICZ 1988: 108). A Regénye Judit által bemutatott ajkai leletanyag alátámasztotta ezt, annak késői vonásai egyértelműen a Sé-Luzianky-csoporthoz köthetőek. Ugyanerre a következtetésre jutott Horváth László András is, aki logikai úton bizonyította a Sopot-kultúra két területi csoportjának együttélését a Sé-Luzianky-csoporttal. (HORVÁTH 1995-96). 12 Kalicz Nándor a fekete festést alföldi hatásnak tulajdonítja, a lengyeli és a tiszai kultúrák közötti kapcsolatok szorosabbá válásával hozza összefüggésbe (KALICZ 1983-84: 312; KALICZ 1985: 51). 321