Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)
Régészet - Tóth Zsuzsanna: Késő neolitikus település részlete Gór–Kápolnadombon
Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 30 (2006) fülnek is neveznek. Kalicz N. Pusztai Rezsőt követően (Személy 9 ) puttonyedényként határozta meg a csőrös bütykökkel rendelkező edényeket (KALICZ 1985: 44). Ezek nem jelennek meg a kifejezetten finom kerámián, de nem is mondhatjuk, hogy csak a durvafalú edények sajátjai. Meglepően jó kivitelezésű és felületkezelésű, közepes falvastagságú edényeken is előfordulnak. Közöttük is találunk vaskosabb, rövid (pl. 21. ábra: 1,3-6), és filigrán, hosszúkás, hegyes darabokat (21. ábra: 2). Egyik esetben a rögzítés technikája is jól megfigyelhető, a 21. ábra: 4 képén jól látszik az edény falához rögzítő csap. Számos párhuzama ismert, a kultúra egész területén gyakori típus. A teljesség igénye nélkül néhány darab Luziankyból (NOVOTNÍ 1962: Obr. 17: 10, Obr: 7: 2, Tab. XIV: 5, Tab. XVII: 4, Tab. XXIV: 1, Tab. XXXVI: 4, 5a-5b, 8-9), Abrahambol (NOVOTNY 1962: Tab. XLIV: 2, Tab. XLVIII: 5-6), Kameggből (DONEUS 2001: pl. Taf. 22/714, Taf. 50/341, Taf: 61/506, Taf: 79/742, Taf. 96/996, Taf. 130/1414; TRNKA 2005 : Abb. 1.17) és Straß im Straßertale-bol (TRNKA 2005 : Abb. 1.18). Magyarországon a zengővárkonyi temető 214. sírjában egy kisebb méretű példányt találunk (DOMBAY 1960: Taf. LX, 3; más töredékek: Taf. II, 7; XI, 6; XII, 5; XXIII, 3, 9). A KŐ LELETANYAG ELEMZÉSE 10 A Gór-Kápolnadombi kő leletanyag összesen 100 darabból áll (1. táblázat). A nyersanyagtípusok között kiviláglik a teveli tűzkő és a radiolarit, elsősorban a szentgáli típus túlsúlya; így a lelőhely tökéletesen beilleszthető a Biró Katalin (1998: 94) által körvonalazott dunántúli radiolarit nyersanyag-provinciába. Más lelőhelyeken a fentiek mellett jellemző a budai és egyéb szarukövek, hárskúti, Ürkút-eplényi, illetve gerecsei és sümegi típusú radiolaritok, szórványosan „északi tűzkövek" és a kárpáti radiolarit előfordulása. A dunántúli radiolaritok, különösen a mustársárga Úrkút-eplényi típus megjelenése és elterjedése kelet felé a Sopot-kultúrához kötődik, összefügg a Bükki-kultúra, így a döntően obszidián-limnokvarcit iparok eltűnésével. Ezeket a jelenségeket Biró (1998: 97) a lengyeli kultúra első szakaszának tevékenységével hozza összefüggésbe, amikor jól megfigyelhetőek a dunai átkelők felé vezető „utak" mentén (Aszód, Csabdi, Svodín), illetve a tokaji-zempléni területre (pl. Izkovce) mélyen benyomulva létrejövő átmeneti zónák. Ez talán a lengyeli kultúra érdekeltségére utalhat az obszidián elosztásában elsősorban a Gorzsa-csoport felé (BIRÓ 1998a: 7). Erre utal, hogy az obszidián a lengyeli kultúra elterjedési területének határain gyülemlik fel (BIRÓ 1998b: 345. Series IV: Aszód, Csabdi, Kolary, Zengővárkony); a góri leletanyagban mindössze három 9 A személyi „ház"-ról szóló tudósítás alkalmával közöl Pusztai Rezső egy puttonyedényt Pécs-Makártetőről. (PUSZTAI 1956, 42.) Ebben a cikkében Kalicz Nándort megelőzve ő is foglalkozik a puttonyedényekkel és a fülek különleges alakjával. 10 A kőanyag meghatározásáért Markó Andrásnak tartozom hálás köszönettel. О és T. Biró Katalin voltak segítségemre az adatok kiértékelésében is, amit ezúton is szeretnék nekik megköszönni. 319
