Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Tóth Zsuzsanna: Késő neolitikus település részlete Gór–Kápolnadombon

Tóth Zsuzsanna: Késő neolitikus település részlete Gór-Kápolnadombon A peremen pedig bevagdalt vonalak futnak körbe (KÁROLYI 2004: 121. ábra, 89. ábra, 70; KÁROLYI 1992: 2. kép, 22. tábla: 1). Hagenbergben (NEUGEBAUER-MARESCH 1979: Abb. 9: 3-4) és Strögenben (MAURER 1981a: Abb. 183) hosszú nyelű kanalakkal találkozunk, de azok díszítetlenek. Fedő Gór-Kápolnadombról két töredék esetében merül fel a lehetőség, hogy azok fedőhöz tartozhattak (6. ábra: 2-3). Mivel fogójuk letörött, biztosan nem dönthető el, hogy fedők, vagy kis méretű talpas tálak voltak-e, kidolgozásuk és színük azonban nagyon eltér a fentebb ismertetett talpas tálétól, ezért inkább a fedő valószínűsíthető. Mindkét töredék felülete jól simított, foltosra, szürkére-barnára égetettek. Kalicz Nándor ház (vagy kemence) modellel, illetve hengeres fogóval, állatalakkal díszített fedőket tárt fel Aszódon (KALICZ 1985: 59. kép, 77. kép, 12. kép: 1-5); de ismertek még fedők Séből (KÁROLYI 2004: 71. ábra) és Kameggből (DONEUS 2001: Taf. 6/1373) is. Festés A pasztózus festést égetés után vitték fel az edények felületére. A leggyakoribb színek a vörös, a sárga és a fehér, ritkábban, a korszak vége felé a fekete is megjelenik, ez azonban a góri leletanyagban nem fordul elő (ALBUSTIN 2005: 110; DRAZÖÁK 1973-74)7 A vörös és sárga színt okkerből állították elő (eltérő vegyértékű vas-oxid), a fehér szín azonosítása egyelőre bizonytalan (mész, magnézium-oxid, kaolin, égett csont, kagyló/csiga, tojáshéj merült fel lehetőségként. KOVÁRNÍK 1987:157).

8 A különböző színanyagok eltérő tulajdonságokkal bírnak, amit az akkori fazekasok bizonyosan kihasználtak (ALBUSTIN 2005: 111), lelőhelyünkön is számtalanszor megfigyelhető, hogy több réteg festéket hordtak fel az edényre (pl. 7. ábra: 8; 10. ábra: 6; 14. ábra: 5). A kiégetett edényre felvitt festést alacsonyabb hőfokon újabb égetéssel fixálták. A vörös szín dominanciájának oka részben kémiai jellegű, eredetileg bizonyára a sárga és a fehér is gyakoribb volt, de ezek kevésbé ellenállóak és mára jórészt eltűntek (KALICZ 1985: 51). 7 A kameggi kerámiaanyagon alapuló kísérleti régészeti rekonstrukcióban a vörös szín a legtöbb esetben hematitnak, a sárga jarozitnak (sárga vasérc) bizonyult. Ugyanerre az eredményre vezetett a Tésetice-Kyjovice lelőhelyen vett minták vizsgálata is. 8 A Tésetice-Kyjovice lelőhelyen előkerült színanyagok vizsgálata során a fehér nagy része magnézium-oxid volt. J. Kovárník dolomit (kalcium-magnézium karbonát) használatát valószínűsíti. Legutóbb ALBUSTIN (2005) foglalkozott a színezékekhez kevert kötőanyagokkal. Kísérleteik alapján a szakirodalomban legtöbbször javasolt tojásfehérje, ill. sárgája, vagy a vér nem volt alkalmas. Ők tej származékot kevertek mésszel, ez bizonyult elég vízállónak. 314