Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Tóth Zsuzsanna: Késő neolitikus település részlete Gór–Kápolnadombon

Tóth Zsuzsanna: Késő neolitikus település részlete Gór-Kápolnadombon Talpas tál A felső része legtöbbször profilált tálforma, ehhez kapcsolódik a változatos formájú (hengeres, ívelt) talprész. A tál és a talp összeillesztésénél gyakoriak a törések. Előfordulhatnak közepesen magas, vagy magas talppal is. A góri darabok ebbe a csoportba sorolhatók (15. ábra: 1-2; 18. ábra: 9). A 15. ábrán bemutatott két darab talpa hengeres, eredetileg elég magasak lehettek. Hasonlóakkal fordulnak elő, például Seben (KALICZ 1998: Abb. 22: 23, 26), Luziankyn (NOVOTNY 1962: Obr. 18. 1) és Ajkán (REGÉNYE 1994b: Abb. 6: 6). A 18. ábra 9. képén bemutatott csőtalp inkább kihajló, kissé harang alakú. VohÂxIBecher Bikónikus típus Enyhén kihajló perem jellemzi, hasi törésvonala lehet hangsúlyos, vagy lekerekített, súlypontja elhelyezkedhet középen, vagy lent. Az éles törésvonalú változat Kalicz Nándor megállapítása szerint a Sopot-kultúra második fázisa során egyre veszít jelentőségéből, és inkább az S-profilúak kerülnek előtérbe (KALICZ 1988: Abb. 2: 1-3, 6, 114). A Luzianky-csoportban és korai lengyeli anyagban is jelen van csekély mennyiségben. A protolengyeli korú Sé-Malomi-dűlőn (KALICZ 1983/84: Taf. 7: 6; KALICZ 1998: Abb. 25: 2, 5; Abb. 26: 1, 4; Abb. 28: 4) és a Sopot-kultúra késői időszakára datált Ajkán (REGÉNYE 1994b: Abb. 3: 1-2, 4-6, Abb. 10: 2) is előfordul. A mélyen ülő, lekerekített hasi éllel ellátott edények azonban sokkal gyakoribbak, azok képviselik a korszak vezérformáját. A mélyen ülő lekerekített hasi élű változat a protolengyeli-korszak legjellegzetesebb edényformája. Ez a megállapítás különösen a Sé-Luzianky-csoportra érvényes. Gór leletanyagában is ez a leggyakoribb (12. ábra: 1, 2, 6, 8; 13. ábra: 2, 4, 6-7; 14. ábra: 3—4), bár a középen lévő súlypont sem ritka. A típus párhuzamai a korszak szinte mindegyik lelőhelyén megtalálhatóak, így Luziankyban (NOVOTNY 1962: Obr. 5: 2; Obr. 6: 1-3; Obr. 7: 1; Obr. 8: 4; Obr. 16: 6, 10), Unterwölblingben (NEUGEBAUERMARESCH 1995: Abb. 23: 10), Seben (KALICZ 1983/84: Taf. 6: 11; KALICZ 1998: Abb. 23: 3; Abb. 24: 1; Abb. 25: 1-4, 6; Abb. 26: 2-3, 5-6; Abb. 27: 2-3, 6; Abb. 29: 3), de Ajkán is (REGÉNYE 1994b: Abb. 4: 7). Gömbös testű, hengeres nyakú típus A poharak {Becher) csoportjának egyik változata. Nyaka tölcséres, vagy hengeres, pereme lehet enyhén kihajló, modellált, illetve egyenesre vágott. Válla nagyon kifejezett, éles törésvonallal kapcsolódik a nyakhoz. Hasa nyomott gömb. Jellemzője a kisebb méret (15 cm körüli magasság), a finom alapanyag, de fala nem igazán vékony. Többször előfordul 310