Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)
Régészet - Anderkó Krisztián: Savaria vízvezetéke
Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 30 (2006) ÖSSZEFOGLALÁS A savariai vízvezeték kiindulópontja tehát a Bozsoki-völgy, az itt található forrásokat csatlakoztatták a domborzati viszonyokhoz alkalmazkodó, gravitációs elven működő vezetékhez. Ezek a természetes eredetű vízfolyások csapadékvízzel táplálkoznak, melynek átfutása a felszíni és a felszín alatti vízgyűjtőterületen kevesebb mint egy év (PACHNER 1975: 3). Az ilyen, esővízből gyűjtött, bazaltsziklákban eredő víz minősége Vitruvius 12 szerint is kiváló, így tökéletesen alkalmas arra, hogy egy aquaeductus kiindulópontja legyen. A felszín alatt természetes galériákba gyűlik a kőzeten átszivárgó víz, amely azután innen tör a felszínre. Egy ilyen közvetlenül galériába épített forrásfoglalást építettek ki a rómaiak a kölni vízvezeték egyik gyűjtőágának kiindulópontjánál (15. ábra) (GREWE 1985: 46), egy másik - szintén kölni - vízgyűjtő kivitelezésénél pedig átvágták a mészkőben található vízadó rétegeket egy olyan falazott, zárt kamrával, amelyen beömlőnyílásokat hagytak a rétegvíz beszivárgására (16. ábra) (GREWE 1985: 45). Amennyiben az 1975-ben feltárt négyszögletes építmény (2. ábra: 5) római eredetű, elképzelhető, hogy a fentiekhez hasonló technikai megoldással készült forrásfoglalás került elő. Az ausztriai szakaszon a vízvezeték léptékei - más ismert aquaeductusokhoz hasonlóan - megnagyobbodnak és ennek következményeként lefedése is megváltozik. A méretnövekedés elsősorban a csatorna tisztíthatóságával függ össze, a síkfedés helyett alkalmazott bolthajtás - a statikai okokon túl - is növeli a beltér átjárhatóságát. Ugyanakkor figyelemreméltó, hogy ez a változtatás az előtt a pont előtt következik be, mielőtt a vezeték keresztezné a Rohonci-patakot, bár az nem bizonyítható, hogy a patakot csatlakoztatták volna a hálózathoz. Az 1998-ban kutatott séi és a 2003-ban feltárt bucsui vezetékszakaszok a lelőhelyen belüli, egymástól való kis távolságuk ellenére sem rendeződnek egy vonalba. Ez annak köszönhető, hogy a tervezés és a kivitelezés során figyelembe kellett venni az adott domborzati viszonyokat, amelyekhez alkalmazkodva kellett a gravitációs elven működő vezeték optimális esését és vízszállító képességét biztosítani. A megfelelő lejtés megteremtése mellett ügyelni kellett a fagyhatárra, a csatorna és a felszín közötti távolságra. A Seben 1998-ban és a 2001-ben feltárt szakaszok érdekessége az, hogy még a fentiek figyelembevételével is csak kérdőjelesen állíthatók összetartozónak. Az U2 és U3 utak (1998) kutatásakor előkerült vezetékrészletek a domborzatot követve többékevésbé egy sorba rendeződnek és nyugat-kelet irányúak (11. ábra: 24-25), az U3 és az U2 utak közötti telkeken végzett feltáráson előkerült szakaszok viszont dél-észak irányúak (11. ábra: 26). Az U3-ban feltárt vezeték irányával az ellentétes tájolású csatornaszakaszra mutat a két lelőhely között nyitott kutatóárkokban. Természete12 „Sub radicibus autem montium et in saxis silicibus uberiores et afßuentiores; eaeque frigidiores sunt et salubriores." VITRUVIUS S. 1. 2. 29
