Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Molnár Attila: Hallstatt-kori temető Hegyfalu határából

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 30 (2006) 3. A hegyfalui kerámiaanyag némileg eltér a dunántúli temetőkben szokásostól. Legfeltűnőbb jellegzetesség, hogy az egyébként általános nagyméretű kúpos nyakú edények helyét kisebb kúpos nyakú edények és fazekak veszik át. A különféle mély tálak, melyek másutt oly gyakoriak, szintén hiányoznak a kerámiamellékletek közül: a megfigyelések, miszerint ezek a formák csak törött, részben égett állapotban ismertek a lelőhelyről, valószínűsítik, hogy ilyen tálak a temetési szertartás, a halotti tor során kaptak szerepet. 4. A leletanyag pontos keltezése a kerámiaanyag alapján nem könnyű, mivel a legtöbb edénytípus a kora vaskorban általánosan elterjedt, hosszú életű forma. Bizonyos elemek a késő bronzkor óta folyamatos fazekastradíciókról tanúskodnak, a legtöbb pontos párhuzam mégis elsősorban korahallstatt-végi leletanyagokból idézhető. Jól datálható típus a markáns bordákkal ellátott edénytöredék, melynek analógiái a Sulm-völgy temetőinek 3. fázisából ismertek. A temető összességében a HaC2 végére - HaDl-re keltezhető, egyik sír biztosan HaDl korú. 5. A HaC2- és D1 -időszak hagyatéka pusztán kerámiaanyag birtokában alig választható külön, Hegyfalu esetében is csupán egy kivételes lelet segítségével keltezhető egy sír pontosabban. Épp a Sulm-völgyi halomsírok edénytípusainak elemzése mutatja azonban, hogy bizonyos kerámiafejlődés a szóban forgó fázisokban is kimutatható. Továbblépést egy nagyobb kiterjedésű dunántúli temető teljes feltárása jelenthetne, melynek horizontálstratigráfiája segítségével a Dunántúl kora vaskori kronológiáját pontosíthatnánk. 6. A fent említett edény és más kerámiaformák, ill. a sírrítus bizonyos elemei (pl. fedők alkalmazása tálakon) a Rába-Répce-vidék szoros DNy-i kapcsolatait bizonyítják. A Közép-Dunántúl kora vaskori csoportjai - mint azt más közreadott leletanyagok elemzése is kimutatta - a keleti-Hallstatt-kultúra középső egységéhez tartoznak, mely magában foglalja a délkelet-ausztriai és délnyugat-horvátországi lelőhelyeket is (Martijanec-Kleinklein-csoport) 7. Temetőstruktúrára vonatkozó információkat a hegyfaluinál jóval nagyobb sírszámú lelőhelyek sem szolgáltattak. Meglepő leletanyagot szolgáltattak ugyanakkor a kora vaskorra keltezhető hegyfalui gödrök: az állatfejes és a felhúzott fülű töredék, továbbá számos másodlagosan égett cserép alapján a beásások a temetővel, a temetési szertartásokkal állhatnak kapcsolatban. 217