Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Molnár Attila: Hallstatt-kori temető Hegyfalu határából

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 30 (2006) (6) Vörösesbarna, félgömb alakú, omphaloszos kis csésze. M.: 5 cm, Szá.: 13 cm /Ő.2006.46.3./ (9. tábla: 6). (7) Másodlagosan égett, kopott, vörös színű, behúzott peremű, szélesen síkozott tál kis töredéke, a hasvonalon lefelé álló bütyökdísszel /O.2006.46.6./ (9. tábla: 7). 7. sír (61. obj.) Bizonytalan sír: közvetlenül a nyesett szint alatt került elő egy másodlagosan égett kerámiatöredék (1) és egy nagyobb edény alja (2), amely esetleg egy elszántott urna maradványa lehet. A feltételezett sírnak foltja és gödre nincs. (1) Másodlagosan égett, szürke-vörös foltos, vékony falú fazék töredéke /O.2006. 47.1./. (2) Vörösesbarna-szürke színű, sok apró kaviccsal soványított edény fenék- és oldaltöredékei /Ő.2006.47.2./. SÍRRÍTUS A hegyfalui lelőhely értékelése során a legnagyobb nehézséget az előkerült sírok kis száma okozza. Elég valószínűnek tűnik, hogy a temetőnek csak kisebb részlete látott napvilágot a megelőző feltárás során - hogy mekkora a temető valójában, még csak megbecsülni sem lehet. A leletanyag értékelését nehezíti a fémanyag teljes hiánya és a hasonló jellegű, ún. köznépi temetők alacsony fokú kutatottsága. Részben ez utóbbi szempont miatt sem érdektelen azonban a hegyfalui kora vaskori sírok közreadása, ugyanis a temetkezések - a szántás okozta bolygatás ellenére - fontos információkkal egészítik ki eddigi ismereteinket a kora vaskorban gyakorolt sírrítus vonatkozásában. Általánosságban elmondható, hogy a korszak uralkodó rítusának megfelelően a halottakat Hegyfalun is hamvasztották. A sírok nagyobb részénél megfigyelhető, hogy a hamvak egy része az urnaként használt edénybe került - kivételt ez alól az 5. sír képez, ahol a kalcinátumok a sírgödör DNy-i felében koncentrálódtak. Miután a sírokat részben a máglya maradványaival töltötték be, az urnás temetkezéseknél is szép számban jutott égett emberi csont a sírgödörbe. A Dunántúl hasonló jellegű temetőit áttekintve nagy általánosságban is elmondható, hogy a hamvak elhelyezése a sírban nem képezte a sírrítus túlszabályozott területét: Halimbán - a hegyfalui helyzethez hasonlóan - hol egy, esetleg két edényben és/vagy a sírgödörben elszórtan kerültek elő az emberi maradványok; hasonló a szituáció Tatabányán is. A nagydémi sírok többségében a hamvak a sírgödörben találhatók, gyakran egy kupacban valamely edény mellett (szerves hamvveder?) - csupán öt esetben jutott a kalcinátumokból urnába is. A győrszemerei temetőben minden sír szórthamvas (LENGYEL 1959; VADÁSZ 1986; NAGY 1939; FIGLER 1985). A hegyfalui temetőrészlet e tekintetben tehát semmi különbséget 205