Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Ilon Gábor: A velemi Szent Vid környékének településtörténeti rekonstrukciója a régészeti leletek tükrében

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 30 (2006) Fontos megtelepedés! helyként emelhető ki a kőszegdoroszlói Delece keleti széle. Az itt található telepnyomok az ártérből kiemelkedő pleisztocén kavicsdombokon, és a Csömötei-hegy vonulatát követő magaspart peremén, a Szerdahelyi-patakhoz közel (100-150 méterre) helyezkednek el. A település magja a Szerdahelyi-patak partján, kimondottan a vízfolyásra néző lankán helyezkedik el. A patak folyásának déli oldalán, a Kisrét-dűlőben a Delecével átellenben, kisebb kiemelkedéseken ugyancsak kelta kerámiát gyűjtöttek. A két part együttese akár egy települési komplexumot (300x400 méter) is alkothatott, amelyeket híd kapcsolhatott össze. A kelta megtelepedés jelenleg ismert legészakibb pontja a vizsgált területen Kőszegen található, de dél felé, Szombathely határrészeiről (Kőszeri-dűlő, Reiszig-erdő alatti dűlő: ILON 2004: 77-85) is jól ismertek falvaik. Óladon egy velemi típusú érem (ToRBÁGYI 2002: 153 és 2. ábra) előkerüléséről tudunk. A vizsgált terület délkeleti peremén ugyancsak megtalálhatók településeik nyomai (Szombathely-Zanat I.-Bogárzó-pataktól keletre: GÁL 2002, Szombathely-Zanat II.-Bogácai-értől nyugatra: ILON 2004: 80). A megye legismertebb korabeli tárgya a vizsgált területtől távolabb fekvő csehimindszenti Potypusztáról származó kard (SZABÓ és PETRES 1992: 96, Pl. 54.). Megállapíthatjuk tehát, hogy igen sűrűn megszállták a mikrorégiót. A vaseszközök tömeges elkészítése (vas kohósítása pl. Szombathely—Reiszig-erdő alatti dűlőn: ILON 2004: 81. és 61. ábra) és használata komoly változásokat okozhatott a természeti környezetben. A velemi oppidum erődítményeinek (pl. bástyák, sáncok) megépítése sokszor tízhektárnyi erdő kiirtását feltételezik. A római korból (5. lista, 5. ábra) - a velemi jelenlétet, az utakat (5. ábra 33.), valamint a Savariát ellátó vízvezetéket (5. ábra 32.) sem számolva - összesen 31 lelőhelyről adhatunk számot. A villák (Kőszegdoroszló, Kőszegfalva, Perenye, Torony, Sé és Szombathely) mellett települések sorakoznak a mellékutak mellett. A főútvonal, a Borostyánkő út közvetlen közelében nincsenek települések, hiszen a főút Savariát elhagyva egy idő után a Gyöngyöstől nyugatra, a platón halad. A szombathelyi Prenor lelőhely Kr. u. 64 körül elásott aranypénzei rendkívül fontosak a térség korai megszállásának szempontjából. A Torony-ondódi kút és a dozmati középkori templom kőfaragványai szórvány adatok ugyan, mégis jelentős információk forrásai. A Borostyánkő út és a mellékutak kavicsozása, a villák főépületeinek pedig kőből és fából, Savaria fából, majd kőből történő megépítése intenzív bányaművelést és fakitermelést, azaz tájformálást feltételez. A római kor közismerten fejlett mezőgazdálkodása pedig megfordíthatatlan változásokat eredményezett a környezetben. A népvándorlás korából (6. lista, 6. ábra) szinte csak régi, alig hiteles adatokkal és szórványleletekkel rendelkezünk. Megemlíthetők az V. századi (hun kori) gencsapáti, lukácsházi és velemi (TÓTH és Kiss 2002) torzított koponyamaradványok és sírok, valamint egy germán lemezfibula (Kiss etal. 1998: 77). Figyelemre méltó az 1874-ben előkerült bozsoki (a lelőhely pontos ismeretének hiányában a térképen nem szerepel!) aranycsat (Kiss etal. 1998: 76) jelenléte is. 117