Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Ilon Gábor: A velemi Szent Vid környékének településtörténeti rekonstrukciója a régészeti leletek tükrében

Ilon Gábor: A velemi Szent Vid környékének településtörténeti rekonstrukciója a régészeti leletek tükrében Kr. u. 106-ban Pannoniát Traianus császár kettéosztotta, Savaria lett a tartományi gyűlés helyszíne, tehát Felső-Pannonia {Pannónia Superior) provincia polgári közigazgatási központja. Itt volt a tartomány vallási központja is; a Perint pataktól nyugatra elterülő szent kerületen belül építették fel a császárok tiszteletének tartományi főoltárát. Savaria volt a székhelye a tartományi főpapnak (sacerdos), és számos templomot emeltek a városban az isteneknek, például a capitoliumi triásznak (Juppiter, Juno, Minerva), Mercuriusnak, az egyiptomi Isisnek, és valószínűleg a város alapítójának, az istenné vált Claudius császárnak is. A Kr. u. III. századvégén Diocletianus császár közigazgatási reformjának következtében Savaria Pannónia Prima provincia fővárosa lett; ide került a helytartó székhelye és a tartományi kincstár, ekkor építették fel a helytartói palotát is. A

IV. század folyamán többször megfordultak Savariában római császárok, pl. Nagy Constantinus, Constans és Valentinianus. Jelenlétükről legbiztosabban az itt kiadott rendeleteik tanúskodnak. A gyakori császárlátogatások tették szükségessé egy alkalomhoz méltó palota felépítését, amelyet a helytartói palota átépítésével és kibővítésével értek el a 330-as években. Constantinus korában katonaság is állomásozott Savariában: a császár egyik palotalegiója, a savariai hajítólándzsások {lanciarii Sabarienses) az egyetlen olyan csapattest, amelyet írott forrás is említ Savariával kapcsolatban. A város jelentős ókeresztény központ volt, hiszen Savariában került elő a legtöbb magyarországi ókeresztény sírfelirat. A korai kereszténység két szentje kapcsolódik Savaria ókori történetéhez: Szent Quirinus és Szent Márton. Szent Quirinus Savariában halt mártírhalált a diocletianusi keresztényüldözések alatt, Szent Márton pedig Savaria szülöttje volt, akinek apja a lándzsás elitalakulat tisztjeként szolgált. Savaria császárkori történetét jelképesen a 456-ban bekövetkezett földrengés zárta le, azonban az élet ezután sem szűnt meg. Savaria az egyetlen olyan római város a Dunántúlon, amelyben feltételezhető a lakosság továbbélése. Nagy Károly az avarok ellen vezetett hadjárata során meglátogatta a várost, valószínűleg Szent Márton miatt. A mai város közigazgatási területén több középkori magyar falu, majd város is kialakult, amely a legutóbbi időkig a megye székhelyeként funkcionált. Ezek után nézzük a mikrorégió rövid történeti összefoglalását a régészeti emlékek alapján! A Gyöngyös, Perint és Arany-patak mentén végzett terepbejárások és kutatások eredményeként a Kőszeg, velemi Szt. Vid és Szombathely/Savaria által alkotott háromszögben, azaz ezen a mintegy 200 km

2-es területen ma összesen 99 topográfiailag azonosítható lelőhelyet ismerünk. Ez azt jelenti, hogy 2 km

2-enként átlag egy, kisebb-nagyobb kiterjedésű lelőhellyel számolhatunk. (Statisztikánkban nem szerepelnek a középkorban is használt római kori utak, a Savariát ellátó római kori vízvezeték, illetve egy lelőhelynek számoltuk, ha egy mai település belterületéről középkori leletanyagot és templomot /Dozmat, Kőszeg, Kőszegdoroszló/ is ismerünk.). Ha viszont jobban megvizsgáljuk az adatok minőségét, azt tapasztaljuk, hogy ezek egy része csak szórványleletként értékelhető. Ugyanakkor megjegyzendő: az utóbbi évek nagy felületű ásatásai alapján világosan látszik, hogy a felszíni néhány darab kerámiatöredék 112