Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)

Műtárgyvédelem - Sárvári Katalin: A lukácsházi avar temető 61. számú lovassír fémanyagának restaurálása

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 29 (2005) A ló mellékletei (II—

III. tábla): a ló bal oldalán vas kengyel, a ló jobb oldalán vas kengyel, a bal oldali kengyelen vascsat, a ló fején kantárdíszek - 15 db bronz és ezüstözött bronz tárgy, a ló szájában vas zabla, a sírkamra láb felőli végén kiterített birkabőr: a koponya és a négy láb csontjai. Az avarok temetkezési szokásairól, a lukácsházi avar temető helye az avar korban A Lukácsháza határában található avar kori temető a késő avar korra (VII-VIII. század) datálható. A temető a késő avar kori temetők ún. „Kassa-Zsebes-típusához" tartozik, amely eltérően más, az országban ismert többi temetőtől, - így az ismert Vas megyeiektől is - kelet-nyugati tájolású, nyúzott állatbőrös, és gyakran sírkamrás temetkezés jellemez (Kiss 1996). Ennek a temetőtípusnak ez az egyetlen ismert példája a mai Magyarország területén (LENCSÉS 2001). A temető használatának kezdetét a 670-es évekre tehetjük, amikor az avarok birtokukba vették a Kisalföldet. Az előkerült leletek alapján 200 évig temetkeztek ide. A lovassírok jelenlétéből arra következtethetünk, hogy az itt élő emberek határőrzők voltak. A temetőben lévő sírok tájolása eltér az eddig feltárt avar temetők tájolásától. A lovassírokban ló és lovasa ellentétes irányban feküdt (FÜLÖP 1987; LENCSÉS 2001). Az avar kori fémművességről és bronzöntés technikai kérdéseiről A bronzöntésnek három fő formája ismert. A maradandó formába történő öntés és az egyszer felhasználható formák - a viaszveszejtéses eljárás - és a homoköntés. Az előbbi esetében a forma készülhet kőből, agyagból, ólom esetében fából is. Az öntőformához való minta minden verettípushoz külön készült. Az avar övek veretei között tényleg nincs két azonos darab, nincsen két azonos összeállítású öv sem. Egy övön belül azonban a hasonló veretek egyazon mintáról lettek beformázva, innen van azok majdnem tökéletesen azonos jellege. Az avar övek tehát nem voltak tömegáruk, vereteiket nem gyártották szériában (ERDÉLYI 1958). Az övgarnitúra Az avarok nemcsak díszítésként hordták a díszes öveiket, hanem hatalmukat is kifejezték vele. Akik övet viseltek, a társadalom szabad tagjai voltak. A veretek anyaga - bronz, ezüst, arany - meghatározta viselőjének társadalmi helyzetét. Viseleti szempontból 321