Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)

Helytörténet - Siklósi Gyula: A körmendi Bástya utca–Bem József utca–Kölcsey Ferenc utca közötti terület beépítésének területe

Ferencz Eszter: Mikroszkópos anyagvizsgálatok jelentősége egy késő római tűkarc-díszes pohár esetében az anyagok öregedési fázisainak megismerésére. A korábbi gyakorlathoz képest általában kevésbé drasztikus a tisztítás folyamata. Ez érvényesül az üvegtárgyak esetében is, hiszen ami szabad szemmel szennyeződésnek látszik, az gyakran csak az üveg alapanyagának természetes átalakulási folyamatának következménye, ami a felszín közelében pontszerűen indul ki. A konzerváláshoz legmegfelelőbb átitató szereket is könnyebb kiválasztani, ha tisztában vagyunk a szerkezet meggyengülésének pontos mértékével, illetve előtte biztosítjuk, hogy nem rögzítünk káros sókat az anyagban, amelyek a kiszáradást követően kikristályosodva visszafordíthatatlan károkat okoznának. Értékes, készítéstechnikára, díszítésre vonatkozó olyan adatokat lehet mikroszkópok segítségével megfigyelni, amelyek történeti értéket képviselhetnek. A restaurátorok felelőssége a kapott információk dokumentálása, adott esetben más szakemberek által elvégzett műszeres anyagvizsgálatok kiértékelése után a kapott eredmények összegzése. A modern technikától nem szabad félni, hiszen csak eszköz az emberi megismerés folyamatában, amely segít válaszokat találni a feltett kérdésekre. Tárgyleírás A tűkarccal díszített üvegpohár 2001. augusztus 29-én a szombathelyi késő római Szent Márton úti temető-ásatáson a 200/B sírból került elő. A temetőben kelet-nyugat tengely mentén temették egymás mellé vagy egymásra a halottakat. A 200-as sírban is két csontváz feküdt szorosan egymás felett, de jól elkülöníthetően. A B-váz esetében az előkerült leletek: karkötő a kézen, pohár és illatszeres üveg a lábnál.

1 Az üvegtárgy a Savaria Múzeum Régészeti Osztályának gyűjteményébe tartozik. A Restaurátor Osztályra feltárási állapotba került földdel együtt, ez tartotta egyben a töredékeket, ezért csak óvatosan lehetett mozgatni és restaurálását minél előbb el kellett kezdeni. Nem volt kibontva, így a töredékek darabszámát és a hiányok elhelyezkedését pontosan nem lehetett előre meghatározni. Készítéstechnikai leírás: A tárgy formába fúvással készített, vékonyfalú, ívelt testű, vágott peremű üvegpohár. Nem hutakész, a peremen és a hason lévő szalagszerűen elhelyezkedő tűkarc díszt hideg díszítési eljárással, gyémánttűvel rajzolták a felületére. Magassága: 14 cm, perem átmérő: 8 cm, talp átmérő: 6 cm. Alapanyag: A tárgy alapanyaga zöldesfehér üveg. Üvegnek nevezzük azokat a szilárd, szilikát alapú anyagokat, amelyek a kristályos szerkezetre és folyadékokra jellemző (amorf) tulajdonságokkal egyaránt rendelkeznek. Az üveget négy fő összetevő összeolvasztásából állítják elő. Ezek: az üveg alapanyaga, az üvegképzéshez szükséges folyósító anyag, a stabilizáló- és a színezőanyagok. Az üveggyártásban nyersanyagként kvarchomokot és kvarckőzetet használnak fel. Folyósítóanyagot az alapanyag olvadáspontjának csökken1. Az ásatási adatok Farkas Csilla, ásatást végző régész dokumentációjából származnak. 280