Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)

Természettudomány - Balogh Lajos–Pintér István–Szerdahelyi Tibor. Herbarium Waisbeckerianum. 2. Waisbecker Antal herbáriumának harasztjai a szombathelyi Savaria Múzeumban

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 29 (2005) fényképe szerepel a lapokon. „Asplenium intercedens m. A. Luersseni m. A. murariaeforme m. ÁAspidium lobatiforme m. általam feltalált, leírt és elnevezettújpáfrány faj oknak miután mindegyikből eddig csak egy példányt sikerült szednem, ezt pedig bizonyíték gyanánt egyelőre saját növénygyűjteményemben kell megtartanom, csak fényképe a rendszer szerinti helyen a gyűjteményben elhelyezve" (WAISBECKER mscr. 1908). E fényképek a Magyar Természettudományi Múzeum Tudománytörténeti Tárában is megvannak (az utóbbi fajé nyomtatásban is megjelent, vö. THIRRINGNÉ 1935), ugyanakkor a növénypéldányok eredetijeit a Növénytárban (BP) eddig nem sikerült fellelni. Az anyag megtartása változó minőségű, sajnos a herbáriumi ívek papírja elöregedett, erősen törik. A harasztok meghatározása és nevezéktana terén Waisbecker korábban WAGNER (valósz. 1871) művét használta (WAISBECKER 1882), később BORBÁS (1887-88), ASCHERSON - GRAEBNER (1896), CHRIST (1900), de leginkább LUERSSEN (1890) munkáját: „Meghatározásaimban főképpen LUERSSEN K. dr. tanár jeles műve után ... indultam, ki egyébiránt némely szíves útmutatást is adott" (WAISBECKER 1902). A jelen revízió nyomán megadott nevezéktan SIMON (2000), a mai hazai flórán kívül eső taxonokra TUTIN et al. (1993), egyes - ebben sem tárgyalt - hibridek esetében pedig DOSTÁL et al. (1984) munkáját követi. (A hazánkban előforduló edényes virágtalanok nómenklatúrájában való tájékozódáshoz FUCHS /1963/ munkája is hasznos segítséget nyújt.) A revízió során nem vállalkoztunk arra, hogy a herbáriumi példányok Waisbecker által megadott formák, változatok szintjén történő rendszertani besorolásának helyességéről nyilatkozzunk. Megfigyelhető ugyanis, hogy az utóbbi évtizedekben a szerzők többnyire elkerülik az alfaj alatti rendszertani egységekbe való besorolást. Az óvatosság indokolt. Az egy fajon, alfajon belül tapasztalható variabilitás genetikai és környezeti hatásokra vezethető vissza. Belátható, hogy ha adott környezeti hatás rendszeresen ugyanolyan, az átlagostól eltérő forma kialakulását is eredményezi, de ez a tulajdonság nem örökletes, indokolatlan az ilyen okokból eltérő egyedek rendszertani szintű megkülönböztetése. (Mivel tehát a faj alatti szintről nem alkotunk véleményt, amennyiben a faji szintű határozás helyes, a Waisbecker által megadott név és a ma használatos név közé hullámos egyenlőségjelet teszünk.) A revízió eredményeképpen Waisbecker határozásai öt eset kivételével helyesnek bizonyultak. A tévesek közül is három hibridfaj, amelyek szülőfaji eredetét részben a későbbiekben tisztázták. Egy lapon pedig a rajta lévő két levél két különböző fajhoz tartozónak bizonyult. Terjedelem és taxonszám: Waisbecker herbáriumának 2. kötetén belül a zsurlók (Equisetaceae) 16, a páfrányfélék (Polypodiaceae s.l.) 81 + 1

9 (ebből: saspáfrányfélék /Hypolepidaceae/ 4, tőzegpáfrányfélék /Thelypteridaceae/ 5, fodorkafélék /Aspleniaceae/ 22, hölgypáfrányfélék /Athyriaceae/ 14, pajzsikafélék /Aspidiaceae/ 24+1, édesgyökerűpáfrányfélék /Polypodiaceae/ 3), a kígyónyelvfélék (Ophioglosseae) 9. A BW 53. sz. lapon található két páfránylevél két különböző fajhoz tartozónak bizonyult. 23