Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)

Régészet - Tóth Henriett: Megjegyzések a savariai Iseum domborműveinek kérdéséhez

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 29 (2005) „mesterséges Nílust". Nem mellékes az a tény, hogy régészetileg ilyen, a mesterséges Nílusra utaló leleteket csak egy Pompeii-ben feltárt magán Iseumban találtak, amelyre már Szentléleky Tihamér felhívta a figyelmet (SZENTLÉLEKY 1989: 6). A szobrászati díszek és az épülettagozatok vizsgálatának és újbóli rekonstrukciójának fontosságára utalt már Tóth István 1998-ban megjelent tanulmányában, melynek sürgősségét Sosztarits Ottó ugyancsak hangoztatja. Mint már említettük, a faragványok be voltak építve a templom homlokzatába, így a 2001 őszén megtörtént leemelésükig nem pusztán az időjárás viszontagságainak voltak kitéve, hanem művészettörténeti, vallástörténeti, építészettörténeti vizsgálatukra sem nyílott lehetőség. Az elvégzett elemzések szerint az építészeti elemek a Severus-kori bővítéskor kerültek a templom homlokzatára, s a Dráva menti Gummernből származó márványból faragták ki őket (SOSZTARITS 2003: 53). A művészet- és vallástörténeti kutatásokhoz a már közismert reliefek mellett számos információval szolgálhatnak az újonnan előkerült, vagy a korábbi rekonstrukciókhoz fel nem használt kőemlékek is, melyek ma már - szerencsére - hozzáférhetők a kutatás számára. ELŐZMÉNYEK Pannónia területén három Iseum megléte bizonyított: Poetovio, Mursa és Savaria városában, a savariai Isis-tisztelet azonban messze meghaladta az átlagot. Tóth István tanulmányaiban részletesen kimutatta az alexandriai istenek elterjedésének három időbeli rétegét a polgári lakosság körében, aminek eredményeként „egy olyan komplex vallási jelenségcsoport" jött létre, mely mindenben megfelel a birodalom más részein jellemző kultuszformáknak (TÓTH 2002: 191). A témára vonatkozó részletes bibliográfiát lásd TÓTH (1998: 337-341). A pannóniai emlékanyag eddigi összegyűjtői - W. Drexel, Dobrovits A., Wessetzky V. - mellett saját emlékkatalógusára támaszkodott, mely tudomásunk szerint - egyelőre még kiadatlan, ám publikálása nagy segítséget jelentene a további kutatások számára. Ezúton jegyezzük meg, hogy cikkünk is a Tóth István által felvetett problémák továbbgondolására és kutatására épül. Véleménye szerint a szentélyhez kapcsolódó reliefek összeállítása - 2001-ben bekövetkezett leemelésükig — lényegét tekintve elhibázott volt, olyan domborművek kerültek egymás mellé, melyek tematikájukban nem illettek össze (TÓTH 1998: 335). Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a kőemlékek ma már nem - kissé elnagyoltan fogalmazva- „eredeti", azaz az 1955-ös ásatások során előkerült állapotukban láthatók, több esetben hiányzik a korai dokumentációk képein még látható keretelés, és jobb a felületek állapota is. A továbbiakban a domborművek újabb vizsgálatára, értelmezésére, egymás mellé helyezésére teszünk kísérletet. 235