Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)

Természettudomány - Balogh Lajos–Pintér István–Szerdahelyi Tibor. Herbarium Waisbeckerianum. 2. Waisbecker Antal herbáriumának harasztjai a szombathelyi Savaria Múzeumban

Balogh L. - Pintér I. - Szerdahelyi T.: Herbarium Waisbeckerianum. 2. Harasztok számos fajairól és a tó'alaktól észlelt eltérések gyakoriságáról is. "így kezdődik e munkája, amelyben a területen fellelhető fajokon túl, azok változatai és alakjai, valamint hibridjei azonosítására koncentrált. „ Vasvármegye területén tett kirándulásaim alkalmával évek óta különös figyelemmel voltam a harasztfajok eltéréseire és azok közti korcs fajok képzésére... " A fajon belüli eltérések rendszertani rangjának megítélésével kapcsolatos álláspontja időközben némileg módosult, amit jelez, hogy néhány, korábban varietasként leírt eltérést később forma szintjére csökkentett. „ A haraszfajok eltérései lombjuk kisebb vagy nagyobb fokú hasogatottságára, sallangjainak változó nagyságára és alakjára vonatkoznak, amitől annak termete (habitus) többé-kevésbé, néha lényegesen megváltozik; szorosan lezárt alakköröket megkülönböztetni mindazonáltal alig lehet, mert ezen eltérések a töalakkal (typus) és egymás közt számos átmeneti alak által úgy össze vannak kötve, hogy egyes növényeknek helyes beosztása valamely ismert alakkörbe gyakran igen nehéz. Ezen okból nem is felelnek meg a harasztfajok eltérései a fajta (varietas) szigorúbb fogalmának, hanem inkább csak eltérő alakoknak (forma) volnának elnevezendők, amint azt az általam talált és megkülönböztetett eltéréseknél meg is teszem; a más autorok által megkülönböztetett és elnevezett fajtákat (varietas) azok elnevezését tiszteletben tartva, olyanoknak nevezem a felsorolás alkalmával akkor is, ha azokat részemről csak eltérő alakoknak tekintem. " Vasi páfránymonográfiájában 24 fajról, 6 hibridről és 66 változatról számol be. Ezt a felsorolást később (WAISBECKER 1903, 1904) még egy fajjal, egy hibriddel és számos változattal gyarapította (VISNYA 1940a).

6 Waisbecker halála (1916) után, a XX. század első felében a helyi kutatók közül Gáyer Gyula és Visnya Aladár jártak nyomdokain (vö. VISNYA mscr. a,b), amikor érdekesebb harasztok újabb Vas megyei lelőhelyeit közölték (GÁYER 1923, 1927, 1929b, 1932, VISNYA 1939, 1940a,b), de Jávorka is szolgál adattal (JÁVORKA 1950). Napjainkban a Kőszegi-hegység teljes területéről 44 harasztfaj ismeretes, ebből 2 a mai magyar flórából hiányzik (BoDONCZi 1994). E helyütt nem célunk a térség harasztkutatásának további áttekintése; a Kőszegihegység esetében erre a közelmúltban több munka is kitért (BARTHA et al. 1993, BoDONCZi 1992, 1994). Csak arra kívánunk utalni, miként fogadták és élt tovább Waisbecker pteridológiai munkássága a hazai és a nemzetközi szakirodalomban. Miként fentebb, az életrajzi részben áll, Waisbecker kora számos hazai és külföldi botanikusával kapcsolatban állott, némelyikkel intenzív levelezést folytatott. A külföldi harasztkutatók köréből kiemelhető a königsbergi Christian Luerssen (1843-1916), de a berlini Paul E Ascherson (1834-1913) is említhető, akivel pedig főleg a páfrányokról írt összefoglaló dolgozata révén lépett érintkezésbe, s a két 70 év körül járó öregúr között kedves levelezés fejlődött ki (GÁYER 1916). Utóbbi, Graebnerrel írt közép-európai flórájában szerepelteti a Waisbecker által leírt hibrideket, a kőszegi botanikus számos varietasát és formáját is (ASCHERSON - GRAEBNER 1912). 6. Gáyer ezt további három új fajjal gyarapította (GÁYER 1923, 1931), így a Vas vármegyéből akkor ismert fajok száma 27-re emelkedett, amihez még 7 hibrid és százon felüli változat, illetve alak járult (VISNYA 1940a). 18