Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)
Régészet - Ilon Gábor–Juhász Imola–Sümegi Pál–Jakab Gusztáv–Szegvári Gabriella–Sümeginé Törőcsik Tünde: A Marcal-völgy története az őskortól a középkorig egy környezet – régészeti vizsgálat tükrében – Mezőlak–Szélmező tőzegláp geoarcheológiai vizsgálatának eredményei
Ilon G.-Juhász I.-Sümegi P.-Jakab G.-Szegvári G.-Sümeginé T. T.: Mezőlak-Szélmező tőzegláp geoarcheológiai vizsgálatának eredményei A fiirásszelvényből 4, 8, 12 centiméterenként vettünk mintát a pollenanalitikai vizsgálatok elvégzéséhez. A kémiai feltárást a Szegedi Tudományegyetem Növénytani és Ásványtani Tanszékén és a Magyar Állami Földtani Intézetben a HF feltárási módszerrel végeztük el. A minták feltárásához legalkalmasabb módszer keresése során néhány réteget a Magyarországon általánosan alkalmazott Zólyomi-Erdtman-féle ZnCl2-os eljárással (ZÓLYOMI 1952) is feltártunk. A mintákat úgy választottuk ki, hogy minden üledékréteget érintsünk. Az eredmények alapján elmondható, hogy a jelentős mennyiségű agyagfrakciót tartalmazó rétegeknél még HF-os kezelés beiktatásával sem kaptunk kiértékelhető mintákat, míg a homokosabb minták valószínűleg eredetileg is sterilek voltak pollenre nézve. Szerves anyagban gazdagabb üledékek esetén 2 cm 3-es mintákat vettünk az üledékből és makrobotanikai szempontból is megvizsgáltuk. A furásmag 395 és 305 cm közötti részéből, mivel szerves maradványokban igen szegény volt 3 cm 3-es mintákat vettünk. A koncentrációkat ezt figyelembe véve számoltuk, és a maradványok mennyiségét 1 cm 3-re átszámítva adtuk meg. A mintát 300 um lyukátmérőjű szitán szűrtük le, csap alatt finoman folyó langyos vízzel oszlatva a kompaktabb részeket. A mintákból sztereómikroszkóp segítségével a maradványokat kiválogattuk. A válogatás petricsészében kevés vízben (3-4 mm) történt. Fénymikroszkóppal a pontos határozásokat végeztük el. A szövet- és mohamaradványokat tárgylemezen Hoyer-oldattal (gumcloral) (lásd: ORBÁN-VAJDA 1983) illetve glicerines-zselatinnal tartósítottuk a későbbi vizsgálatok céljára. A magvakat Eppendorf-csövekben glicerinalkohol-formalin egy-egy-egy arányú keverékével vízben tartósítottuk. A vizsgálatok során a BARBER et al. (1994) által kidolgozott „semi-quantitative quadrat and leaf-count macrofossil analysis technique' (QLCMA) módosított változatát használtuk. A koncentrációk meghatározása úgy történik, hogy ismert mennyiségű jelzőanyag (0,5 g mákmag kb. 960 db) hozzáadása mellett petricsészében 15 db 10x10 mm-es kvadrátban megszámoltuk az összes mákmagot és maradványt. BARBER et al. (1994) módszerével szemben nem adtuk meg a makrofosszíliák hosszát, mert ennek csak rizómák esetében lenne értelme. A rizómák (csakúgy, mint a mohák) csak fénymikroszkóp alatt határozhatók meg faji vagy nemzetségi szinten. Ezért 100 darab egyszikű maradványt kiszedünk, és vizes preparátumot készítünk. így megkapjuk, hogy az egyszikűeken belül az egyes taxonok, illetve a Monocot. Undiff., a határozhatatlan egyszikűek hány százalékban vannak jelen az egyes mintában. Ezt visszaszorozva a számolt átlagra, megkaptuk az egyes taxonok tényleges mennyiségét. A koncentrációt az alábbi egyenlőség adja meg: számolt makrofosszília (átlag) X 960 (összmák) Makrofosszília koncentráció = számolt mák (átlag) X minta térfogata (cm 3 ) 154
