Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)

Régészet - Fekete Mária: Néhány gondolat a neolitikus, ún. steatopyg idolok ürügyén

Fekete Mária: Néhány gondolat a neolitikus, ún. steatopyg idolok ürügyén 5. Oltárok négy sarkán szintén hasonló stílusú fej ábrázolások láthatók, pl.: Kéthely, Lánycsók. (Ezek formája teljesen azonos a steatopyg idolok fej töredékeivel, vagy a hengeres tuskóidolokkal is megegyezik.) 6. Fejtartásával átmeneti formát képvisel - felfelé néz - a Körös-Starcevo-Crif-Koiné jellegzetességeit hordozó darab. Ez a kettősség a lelőhely fekvéséből - ugyanis az elterjedési határon van - és az idol erősen kiegészített voltából is adódik (Méhtelek). Kronológiai szempontból is igen fontos az a tény, hogy a szobrocskák kb. azonos módon készültek, a publikációkban általában utalás olvasható a színükről, fényezett külső felületükről. Szajol-Felsőföldről színes fotó is megjelent, melyből láthatjuk, hogy aranysárga, vagyis érett gabona-színű. S. Hansen kb. azonos időre - Kr. e. 5500-5400 körűire - keltezi ezeket az idolokat. 7. Időben valamivel későbbi, stílusában is kissé más az a szintén darabolt idolforma, amely a Kárpát-medencében a Vinca és Tiszai kultúrák területén található. Fő jellegzetességük a szögletesebb megformálás, a hegyesebb fenékrész. A típus kiinduló formái talán a seskloi szobrocskák lehettek, s ezek a bulgáriai neolitikus lelőhelyek közvetítésével juthattak északabbra (Vinca, Tordos, Medina, Polgár). A Tolna megyei Medinán előkerült idol szögletesebb fenék-formájával kicsit emlékeztet a vincai idoltípusra (a Sopot kultúra hatása ?), idesorolható - többek között - a késői neolitikum egyik legizgalmasabb magyarországi lelőhelyén - Polgáron - előkerült, kétfelé választott idoltorzó (a feje hiányzik) és szakrális leletegyüttes is. Ez - az alaprajzában is sokat mondó - ötszörös gyűrűvel (körárkokkal) körülvett, négy bejáratával a főégtájak, vagy még inkább: Tokaj

10 felé tájolt, „szentély-együttesekbó'F álló kónikus tell, a Kárpát-medencében élő késő neolitikus kultúrák bányászati megállapodásait, obszidián-kitermelő „szerződéseit" őrizhette. 8. A Dunántúl, Burgenland, Alsó-Ausztria, Morvaország, Szlovákia területén jelentkezik a késői neolitikumban egy sajátos leletcsoport; késői Vonaldíszes, Zselíz, VorLengyel („Séi típus"), korai Lengyel időszak idején, erőteljes Sopot kultúrás hatásokkal. Ezek az idolok - bár stílusukban határozottan őrzik a Körös-Starcevo kultúra hagyományaiból eredő körplasztikai ábrázolásmódot és steatopyg formát - de fejkidolgozásuk sokkal igényesebb, gyakorlottabb kivitelű és élethűbb. A szemeket és a hajviselet mintázatát, biztos kézzel, finoman rajzolt vonalakkal húzták meg. Néha a színezés nyoma is megfigyelhető. Gyakran találunk közöttük viseleti ábrázolásokat: 10. A Tokaj-Eperjesi-hegység obszídiánja, ez a vulkánikus eredetű, üveges fényű, kitűnő keménységű kőanyag a Kárpát-medence neolitikumának legnagyobb kincse. Ennek birtoklása, ill. a „bányászati jog" megszerzése valamennyi neolitikus kultúra vágya és törekvése volt. Valószínűleg ezzel magyarázhatjuk a közeli Polgár-csőszhalmi teli különlegességeit, egyedi alaprajzát és leletanyagát. 104