Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)

Természettudomány - Balogh Lajos–Pintér István–Szerdahelyi Tibor. Herbarium Waisbeckerianum. 2. Waisbecker Antal herbáriumának harasztjai a szombathelyi Savaria Múzeumban

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 29 (2005) DR. WAISBECKER ANTAL ÉLETE

1 „Édes Atyám született Kőszegen 1835. január 29-én és meghalt 1916. április 4-én. Nőül vette Szovják Emiliát 1864. január 31 -én. Alacsony termetű ember volt, rendkívül kicsiny koponyájú fejjel, magas homloka, élénk, figyelő szeme azonban elárulta a nem közönséges intelligenciáját. Még diák korában széles általános műveltségével kiemelkedett kortársai közül és amint az őt még ismerő Rákosi Jenő mondta, vezető irányítást biztosított magának minden társalgásban. A mellett tudott a nép nyelvén is beszélni és mint orvos is, mint ember is sokat foglalkozott vidékének magyar- és németnyelvű népével, tanítókkal, jegyzőkkel, gazdákkal egyaránt. Négy éves korában került az elemi iskolába, hogy ülni tanuljon! A kis fiúcska azonban oly élénkeszű volt, hogy a két évvel idősebbekkel végezte az osztályokat és pöttön ember létére meg is birkózott velük. 16 és féléves volt, amikor a kőszegi és szombathelyi iskoláztatás után Sopronban maturált. A kőszegi bencés-gimnázium mindig kitűnő nevelőiskolának bizonyult, hazafias irányát nem tagadta meg soha; mint latinista édes Atyám oly képességekkel bírt, hogy még hajlott korban is elragadtatással olvasta a latin klasszikusokat. Egyáltalán rendkívüli nyelvképességéről tanúskodnak könyvtárának francia, olasz, angol könyvei, amely nyelveken csak olvasott, latinul azonban úgy beszélt, mint magyarul, németül és horvátul. Mély benyomást tett gimnazista korában a Kőszegen egyszerű szekéren átvonuló fogoly Batthyány Lajos, kit a diákok — az utcán sorakozva - néma fejhajtással üdvözöltek és mélyen megrázta édes Apjának súlyos megsebesülése a kőszegiek és Jellasich egyik csapatjának csete-patéja alkalmából. A 48-as szabadságharcot Görgey adjutánsa, Rochlitz Kálmán útján ismerte meg, ki vele együtt végezte az orvosi tanulmányokat Bécsben, úgy hogy egy ízben rövid időre be is zárták Atyámat, a teljesen németszármazású fiút, pörge magyar kalapjáért és talán túlságosan magyaros beszédjeért. 1858-ban avatták Bécsben orvostudorrá, amikor egy ideig egy bécsi közkórházban, nyáron pedig horvátországi fürdőben, Lipik-fürdőben működött. Orvosi kiváló munkásságát már a bécsi kórházak igazgatósága is kiemelte, így külön köszönetet kapott a helytartóságtól és a kórházak vezetőitől önfeláldozó működéseért az 1858-59. évi bécsi tífuszjárvány idejében. Heim Tivadar, a. kórház akkori igazgatója, sajátkezű írásban emelte ki nagy szorgalmát és úgy ő, mint Sigmund tanár külön-külön kiemelték alapos orvosi és sebészi ismereteit, buzgó szolgálatkészségét és igen magas erkölcsi felfogását és magatartását. 1 Életéről és munkásságáról több méltatás is született, így pl.: VENDE 1898; DEGEN 1914; ANONYM 1916 a, b, с, d, e, f, 1918, 1937, 1986; CHERNÉL 1916; GÁYER 1916,

1929a; KÜMMERLE 1916a; MÁGOCSY-DIETZ 1916; JÁVORKA 1917; Kiss 1958; В. IMREH 1985; TÓTH 1991; BARTHA 1994; MERKLIN 1997; VÍG 1999; BALOGH 2002. Botanikusi szakkörökben azonban szinte teljesen ismeretlen a lánya, Thirring Gusztávné Waisbecker Irén által írt személyes hangvételű életrajz (THIRRINGNÉ 1935: 2. ábra). Ennek felidézését nemcsak nehéz hozzáférhetősége, de a tudósról a fenti szaktársak írásai alapján kialakult kép árnyalása, gazdagítása céljából is hasznosnak látjuk, és szöveghűen közöljük. 9