Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Bíró Szilvia: Savaria nyugati temetője

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 28 Hasonló típust képvisel a Liget Hotel 10. sírjából előkerült kicsi félgömbös tálka, vízszintes peremmel (10. tábla 7.). Hasonló csészék kerültek elő az északi temető I. század végi—

II. század eleji sírjaiból, ezeken azonban a peremrészen barbotinos díszítés található (MÓCSY 1954: 4. sír 6; 60. sír 2). Bár a forma a koracsászárkorban elterjedt (BONIS 1942: XXI. t. 47), még a IV. században is megtalálható barnássárga mázzal sírmellékletként (BURGER 1979: Taf. 12/63,7; Taf. 69, 15). Consp. 18.2. formára megy vissza a Körmendi úton előkerült keményre égetett tál (7. tábla 8.). A formának elsősorban vörös bevonatos változatai ismertek, a pannóniai darabokat gyakran díszítik, planta pedis bélyeges változata is előfordul az I. század végére—

II. század első felére keltezhető anyagban (BONIS 1942: 21—22, XXI. t. 19. típus). Poetovio temetőjében is gyakori forma, itt belső felét általában rulett-minta díszíti (ISTENIG 1999: Fig. 79, ITS 4. típus; ISTKNIC 2000: Pl. 34.5, Pl. 160.4.). Ezek a darabok az I. század második felére tehetőek. A Savariában talált tál ezeknél valamelyest durvább, szemcsésebb anyagú, így valószínűleg a II. század első felénél nem korábbi. Formailag talán a Consp. 42.2.l-es formából vezethető le a Liget Hotel 10. sírjából (10. tábla 8.) előkerült talpgyűrű nélküli, átlósan kihajló peremű lapos tányér, amelyet kívül-belül narancsos-vörös festéssel vontak be. A tányérforma megtalálható Arrabona II. századi temetőjében is festetlen változatban (SzŐNYI 1973: XIII. t. 5) Érdekes formát képvisel a Szt. László király utcából előkerült Drag. 43. formájú mortarium függőlegesen álló peremtöredéke (21. tábla 8.), amelyen a barbotindíszítés már lekopott. Sigillata eredetije a III. század elején eltűnik, de utánzata később is megtalálható (OSWALD és PRYCK 1920: 215, Pl. LXXIII. 7). Több vörös festésű korsó került a felszínre, amelynek oldalain rovátkolt díszítés található. Ezek közül csak egy esetében lehet rekonstruálni lehet a teljes formát: a Szinyei Merse P. utcai kihajló peremű korsó (22. tábla 4.), amelynek formája a kelta hagyományok továbbélését mutatja. A kihajló peremű fazék testét rovátkolás és szélesebb vájatok díszítik. Keltezése az I. század második felétől a II. század közepéig tehető, de Poeto-vioban már az I. század elejétől megtalálható (BÓNIS 1942, X.t. 5; ISTENIG 1999, Fig. 123, JrF 2.2.). Egy apró vörös festésű, kétfülű korsó bukkant elő a Liget Hotel 10. sírjából (10. tábla 6.), amely a mérete miatt nem mindennapos kerámia lehetett, esetleg a temetési szertartás során jutott valamilyen szerephez. Felülete törés után másodlagosan égett. Ezen kívül több vörös bevonatos korsó és pohártöredék található elsősorban a Liget Hotel anyagában, ezek azonban töredékességük miatt alkalmatlanok a pontosabb keltezésre. A korarómai időszak egyik legelterjedtebb típusa a téglaszínű lapos tányérok és tálak belső felületükön vörös festés vagy bevonattal. Eredetüket általában az I. századi ún. pompeji tálakból vezetik le, ezek helyi utánzataiként. Leletanyagunkban főleg a Liget Hotel kerámiái között található meg nagy számban (5. sír, 7. sír, 9. sír, 10. sír, 13. sír). Mindegyik lapos, oldalfala függőleges, enyhén befelé ívelt típusba tartozik (BÓNIS 1942: XXII. t. 1; BRUKNKR 1982: 85, tanjir 1. típus, T. 65.). Poetovio nyugati temetőjében az egyik leggyakoribb sírmelléklet, a Flavius-kortól egészen a II. század végéig megtalálható a sírokban (ISTKNIC 1999: Fig. 102, PD3 típus). Pannónia többi részén keltezésük általában a többi melléklet alapján történik, mivel a forma tipológiai változásokon nem megy keresztül (HORVÁTH 1979: 89-90; TGTÁL 1981: 88). Az égetési technikáját tekintve a II. században a szürkére égetett változatok kerülnek előtérben, de az oxidációs égetésűek még egészen a IV. századig nyomon követhetőek a provinciában (BRUKNKR 1981: 181; MEDGYES 2002: 108). Bár elsősorban mindennapi konyhai használatra készültek, a temetőkben megtalálható nagy számuk alapján feltételezni lehet, hogy a temetési szertartás során ételáldozathoz vagy a halotti tor elfogyasztásához használták. 4.1.2.3. Oxidációs égetésű, díszítés nélküli kerámiák Sárga korsók közül egyetlen ép darabunk van: egy körte hasú, profilait peremmel ellátott korsó a Bagolyvárból (5. tábla 1.), a város más I. század végi—

II. század első felére keltezhető temetőiben is elterjedt forma (MÓCSY 1954: 186). Pannónia más területein is gyakran megtalálható az I—II. századi kerámiaanyagban (BÓNIS 1942: XXVI. t. 11), Carnuntumban a II. század első felére keltezhető sírokból 91