Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)
Régészet - Póczy Klára–P. Hajmási Erika: Buócz Terézia régész 70 éves
Buócz Terézia régész 70 éves ló munka. Monografikus kiadását követően Bóna István és Oroszlán Zoltán így nyilatkoztak könyvéről: „Ha a nagyszabású helyrajzi katalógust összevetjük néhány, ma ugyancsak beépített területű, nyugati római nagyváros közelmúltban kiadott topográfiájával (PL: Eboracum-York, Turnacum-Tournay, Brexia— Brescia) stb. az összehasonlítás nemhogy kiállja a versenyt, hanem sokszor Savaria javára dől el."— írta Bóna István (Vasi Szemle, 1968. 479. p.). Oroszlán Zoltán európai jelentőségű munkának tartva külön kihangsúlyozza: „Szombathely római korának kutatóit nagy hálára kötelezte, jövendőbeli munkájukatjelentékenyen megkönnyítette a szerző." (Archeológiai Értesítő, 1969. 270. p.) RÉGÉSZETI FELTÁRÓ TEVÉKENYSÉGE Tudományos munkásságának, publikációinak, előadásainak, kiállításainak alapját az a módszeres régészeti feltárássorozat képezte, mely az általa megírt Savaria topográfia egyenes, következetes, módszeres folytatása volt. Több mint három évtizedes régészeti ásató tevékenysége során Vas megye egész területén végzett feltárásokat, melynek tapasztalatai hűen tükröződnek tudományos tevékenységében. Dióhéjban előbb néhány kiemelt ásatását mutatjuk be, majd részletesen, időrendben érzékeltetjük feltáró tevékenységét. Első jelentősebb ásatásai a Rumi úti leletmentések. A feltárt borostyánkő faragványokról, kora római kori sírokról készült publikációi a Vasi Szemlében és az Archeológiai Értesítőben jelentek meg. Munkásságának fontos állomása a Kertész utcai római temető feltárása, és a savariai temetőmaradványok tágabb körű vizsgálata. 1960-ban az Idegenforgalmi Hivatal támogatásával a Romkert nyugati részében ásatott. Ekkor került elő a világon egyedülálló bronz vámbélyegző. A feltárt épület mécskészítő műhely volt a vámház-periódus előtt. 1964-től lakóház, fazekasműhelyek és raktárak épületegyüttesét tárta fel igen változatos, gazdag leletanyaggal. A római kori alapfalak megtartásával alakította ki az építész tervező a 2001-ben ismét felújított kiállítóteret. 1966-tól folytatódott a romkerti nagy útkereszteződés és a vámház feltárása. 1970-ben a tereprendezés során végzett leletmentéskor edényégető kemencesor, nagy mennyiségű finom kerámia, mécsesek, mécsnegatívok kerültek elő. 1974-ben a Romkert műemléki rekonstrukciós munkái során végzett leletmentéskor egy mázas kerámiát gyártó fazekasműhelyt tártak fel. 1959 Szombathely, Óperint utca: római cloaca; Rumi út 23, 72—74, 84.: római hamvasztásos urnasírok. Körmendi úti téglagyár: bolygatott római sír. Uraiújfalu: római téglaégető kemence. Pecöl: Gátai kultúra sírja. 1960 Szombathely, Széchenyi u. - Alkotmány u. sarok: római cloaca; Petőfi u. 2.: római fal; Körmendi u. 4-6.: római falak; Kőszegi utca (Beloiannisz u.) 29., 38.: római út; Fő tér (Köztársaság tér) 14-16.: római mozaik; Fő tér 47.: római út; Dózsa Gy. út: nagyméretű római falak; Győrffy I. u. 23.: csontvázas téglasírok; Paragvári út 41. (Hámán Kató u.): С SEMPRONIUS MARCEL(LINUS) sírkő alsó feliratos része; Hevesi A. u. 1, 2.: római falak; JPI Romkert. Sé : római vízvezeték. Répcelak—Homokbánya (729. hrsz.): 10. századi temetőrészlet. 1961 Szombathely, Szabó M. u. 1.: római téglasír; Hollán E. u. 10.: római épületfal; Kőszegi utca 29., 44.: 52
